Két Magyarország, két politika

Nem is nagyon titkolta: a fordulat oka az MSZP népszavazási kezdeményezése, ami abban a pillanatban feltámadt a jogi folyamat során, hogy kikerült a kormány által felügyelt zónából. Ennek ellenére terítéken maradt két másik ellenzéki kérdés. Legfőképp pedig ott van a kormány saját ügye, a kötelező betelepítési kvóta elleni, alig-alig sugalmazó népszavazási kérdés. 

A kormányoldal kiiktatta a legnépszerűbbnek tartott ellenzéki témát, ami egyfelől ravasz taktikai húzás, másrészt a valószínű vereség előzetes beismerése. Talán a kormányoldal valódi – nem a nyilvánosságnak, hanem belső használatra szánt – méréseinek lehetett olyan következtetése, hogy a vasárnap ügyével az ellenzék átlépheti a népszavazásra vonatkozó szigorú érvényességi küszöböt. Frontális vereség helyett ezért lett inkább szervezett visszavonulás a kormány reakciója. 

A megváltozó vasárnappolitika másik oka, hogy a kormány nem egyszerűen csatákat akar nyerni, hanem a csaták helyszínét és szabályait is ki akarja jelölni. Kétségtelen, hogy az ütközetek megnyerése ezzel a módszerrel biztosítható a leginkább. Ha az ellenzéki népszavazási csomag vonzereje csökken, akkor nagyobb esély nyílik arra, hogy a kormány visszaállítsa saját menetrendjét. Orbán Viktor múlt heti rádióinterjújában világossá tette, a következő hónapokban legfőképpen a kvótaveszély elhárításával foglalkozik majd. Ez egyfelől zsúfolt diplomáciai naptárat jelent a miniszterelnöknek, másfelől viszont zajos hazai propagandakampányra is számíthatunk. 

Ezzel még inkább kifeszül az ellentét a magyarországi politika jelenlegi irányai között. Az egyik oldalon a kormány mindent a menekültválságra tesz fel. Kétségtelenül fontos kérdés, az egész kontinenst foglalkoztatja. Ugyanakkor hamis az a beállítás, hogy a tehetetlen európai bürokráciával szemben a nemzetállami szigor a megoldás. Orbán menekültpolitikája semmilyen megoldást sem kínál, csak éppen a problémákat az irgalom megtagadásával is tetézi – ennek minden morális és gyakorlati következményével együtt. 

Másfelől ott van a sztrájkoló közoktatás, meg az egészségügy, ahol hatalmi szóval kell visszaszorítani a protestálókat, valamint két olyan továbbra is érvényes népszavazási ügy, amelyek az intézményesült korrupcióra kérdeznek rá. 

Megint, ebben is két Magyarország van. 
 A szerző magyarországi politológus