Két krízis

Kezdjük azzal, hogy jelenleg egy egészen komoly válság figyelhető meg mind a teljes szlovákiai, mind a szlovákiai magyar társadalomban. Több elemző egyetért abban, hogy ami az ország állapotát illeti, nagyjából visszatértünk 1998-ba, vagyis a következő parlamenti választáson az ország jövőjéről fogunk dönteni: hogy a Nyugathoz, az EU-hoz, a NATO-hoz és a demokráciákhoz szeretnénk-e tartozni, vagy elkezdünk távolodni ezektől az értékektől, és inkább egy oroszbarát, vonásaiban autokratikusabb ország lakosai leszünk. 1998-hoz képest az egyik legnagyobb különbség, hogy akkor a demokratikus erők mobilizálták magukat, most pedig a másik oldal az aktívabb.

A szlovákiai magyar társadalomban hasonló a helyzet: ahogy akkor, most is egyesültek a magyar pártok, a tét pedig az, hogy lesz-e egyáltalán magyar képviselet a parlamentben, vagy ez a hajó örökre elúszott.

Én örülnék, ha Szlovákia nyugati orientációjú ország maradna, és az sem lenne rossz, ha lenne egy magyar párt a parlamentben, amely tényleg a mi érdekeinket képviseli. Csakhogy ez nem lesz egyszerű. A problémák pedig ismét igencsak hasonlóak az országos és a szlovákiai magyar szinten is.

Igor Matovič koalíciója óriási társadalmi megrendelésnek tett eleget azzal, hogy kipenderítette Ficóékat a hatalomból, azóta azonban csak bénázik, a fontos kérdésekben megfeledkezik a lakosság többségének érdekeiről, nem képes A-t vagy B-t mondani, míg a harmadrangú ügyekben egymást tépik a kormánypárti vezetők. Ennek megfelelően a támogatottságuk gyorsabban olvad, mint egy hóember a Szaharában.

A Szövetség ugyanígy egy komoly társadalmi megrendelés eredménye, de a létrejöttét követően szinte azonnal megkezdődtek a belső viták, néhány prominens képviselőjének pedig szemmel láthatóan fontosabb, hogy mit gondolnak róla Budapesten, mint Dél-Szlovákiában. Röviden: a társadalom fásult és kiábrándult, a politikából pedig hiányoznak az államférfiak, akik a többség érdekét képesek a saját érdekeik elé helyezni és nem félnek nehéz döntéseket hozni.

Most gondoljunk bele, hogy mindkét esetben a negatív forgatókönyv valósul meg. Tényleg szeretnénk magyarként az új és gátlások nélküli Robert Fico Szlovákiájában élni parlamenti képviselet nélkül?

Nem hiszem, de sajnos nagyon efelé tartunk. A megoldás csakis a józan emberek összefogása lehet, mert meggyőződésem, hogy jelenleg még többen vagyunk. Nyilvánvaló, hogy nem értünk egyet mindenben, de ideje lenne egy kicsit hátralépni, és azokra a dolgokra koncentrálni, amiben igen. Szlovákia nyugati, demokratikus irányultsága, vagy a magyar képviselet azt hiszem ilyen.

Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy mostantól nem szabad rámutatni a problémákra: az önkorrekció képessége ugyanis pont a demokráciák egyik nagy erénye.

Ideje összekapni magunkat, mert az autokratikus rezsimekkel szimpatizálóknak van egy nyilvánvaló előnyük velünk szemben: szervezettebbek és nincsenek kétségeik. És ha hagyjuk, ők majd megmondják, merre menjünk.