Képviselők a kormánykeréknél

Míg a kormány tagjai, a miniszterek átérzik, mekkora kihívást jelent a szlovák gazdaság lelassulása, addig a törvényhozás, a parlamenti képviselők a saját útjukat járják és a költségvetést meg a vállalkozásokat terhelő törvényjavaslatokkal kövezik ki azt.
Úgy tűnik, a választási ciklus vége felé a kormánypártok diktálják a tempót, és a kormány csak tompítani tudja a leginkább elrugaszkodott javaslatokat.

Peter Pellegrini kormányfő ezt nyíltan be is vallotta a vállalkozói szféra képviselőivel tartott találkozón. Azt mondta, megérti a félelmeiket, azonban a képviselői javaslatokkal a törvényhozók átvették a gazdaságpolitikai „kezdeményezést”.

A vállalkozói szféra félelmei valóban érthetőek, hiszen már kézzelfogható a szlovák gazdaság lassulása.

Míg az év elején a pénzügyminisztérium elemzői négy százalékot meghaladó gazdasági növekedést vártak 2019-re, a múlt héten ez már 2,4 százalékra csökkent. A fogyatkozó megrendelések mellett a munkáltatók már félve tekintenek a parlamenti ülésszakok elé is, vajon milyen újabb költségnövelő javaslatokkal állnak elő a kormánypártok. Pellegrini is beismerte, hogy a vállalkozói környezet kiszámíthatósága most nagy kihívás, de a közeledő parlamenti választás előtt nem nagyon tudott mást ígérni nekik, mint hogy rendszeres találkozik velük.

A kormányfő a gazdasági minisztérium legújabb, kétéves stratégiai akciótervével próbált optimizmust önteni a munkavállalókba. Ebben a dokumentumban a kormány a gazdasági kilátások romlására is reagál, és megcélozza a vállalkozói környezet javítását is. 

Az akciótervet olvasva azonban felemás érzései támadnak az embernek. Maga a stratégia létezése mindenképpen pozitívum, de az egyes javaslatok gyakran általánosak, vagy régebbi ötletek újrahasznosított változatai. A semmitmondó feladatok remek példája, hogy „esetleges gazdasági visszaesés esetén a költségvetési konszolidáció ütemét úgy kell módosítani, hogy az ne csökkentse tovább a gazdaság teljesítményét”. Emberi nyelvre lefordítva ez annyit jelent, hogy ha beüt a válság, akkor el kell felejteni a kiegyensúlyozott költségvetést, és a költségvetési kiadásokkal kell támogatni a gazdaságot. Nem kell képzett közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk, ez nem vadonatúj gazdaságpolitikai gondolat.

Hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, el kell ismerni, jó ötletek is vannak a stratégiai akciótervben. Ilyen például a Németországból ellesett rugalmas, rövidített munkaidő, amivel gazdasági visszaesés esetén is fenntarthatóak a munkahelyek. Nem új, de hasznos ötlet a munkavállalói prémium felélesztése is egy gazdasági visszaesés esetére. A vállalkozók biztosan pozitívan értékelik a vállalkozói környezet szabályozásánál az egy szabály be, egy szabály ki elv alkalmazását, mely új szabályozás bevezetését egy régebbi kiiktatásához köti.

Az akciótervvel azonban az a fő gond, hogy a kormányzati ciklus utolsó hónapjaiban jött létre, és még csak a tárcaközi egyeztetésnél tart a folyamat.

Reálisan ez azt jelenti, hogy a feladatok teljesítése már az új kormányra marad, bárki is alakítja. Ez így ebben a formában túl kevés, ugyanis hosszú hónapok telhetnek el, míg az új kormánykoalíció feláll és a minisztériumok reálisan hozzálátnak a feladatok végrehajtásához. 
Mindeközben a parlamentben sorra születnek az olyan javaslatok, amelyek a vállalkozói szféra helyzetét már most megnehezítik. Az új kormánynak ezért nem lesz könnyű dolga, hiszen lassuló gazdasági teljesítmény és növekvő költségvetési hiány mellett kell a vállalkozói környezeten javítania.