<p>Először is: hadd gratuláljak az új pápához! Mivel Eckhardt mester miszticizmusán és a progresszív támadófutballon nőttem fel, nagy öröm számomra, hogy az avíttas védekezőjátékot preferáló, <em>hitlerjugendes</em> Ratzinger után (aki volt olyan balga, és – ó, szentséges Szűzanyám! – nyíltan Bayern München-drukkernek vallotta magát) végre egy valódi, intelligens argentin futballszurkolót neveztél ki anyaszentegyházad élére.</p><div> </div>
Kedves Úristen!
Ferencnek, ahogy hallom, még tagsági igazolványa is van a San Lorenzó-i futballklubban. Nagyon helyes. S mit szólnál ahhoz, ha feladatköre kibővülne, és mától kezdve Jézus Krisztus földi helytartója nem csupán a katolikus egyház, hanem a labdarúgás tisztasága fölött is őrködne? Ő lenne a tartógerenda, a kőszikla, akiről nemcsak az orosz és az ázsiai bundamaffia pattan vissza, de még a nagyszombati egyházmegye reverendás gang-je is, a dollárral fizető Ján S. érsekkel egyetemben (gondolom, őt nem kell külön bemutatnom Neked).
A rossz nyelvek szerint egyébként a konklávé első napján is azért szállt föl fekete füst a Sixtus-kápolna kéményéből, mert a Napoli váratlanul kikapott Veronában, a bíborosok pedig káromkodtak és a palástjukat tépték odabent, a sík képernyős plazmatévé előtti placcon, és zsákszámra égették a hétvégi szelvényeiket… Na jó, ezt ne vedd készpénznek. Arról viszont az olasz lapok is beszámoltak, hogy tavaly a Szentszék a „felebaráti szeretet hiányára” hivatkozva felfüggesztette a vatikáni bajnokságot, mert a pályán és a lelátón is elszabadultak az indulatok. S azt tudtad, hogy még az új pápa személyére is lehetett fogadni? Ja, bocs, mindig elfelejtem, hogy Te mindent tudsz. Akkor biztosan emlékszel arra is, amikor a Paddy Power brit fogadóiroda 20-szoros szorzót írt ki arra, hogy létezel, mert egy genfi kutatóközpontban éppen akkor zajlottak a kísérletek az „isteni részecske” kimutatására. Hogy az emberi ratión túlmutató létezésedet hogyan akarták meggyőzően és minden kétséget kizáróan bizonyítani, azt fel nem foghatom; talán azt hitték, ami nem sikerült Canterbury Szent Anzelmnek, Aquinói Tamásnak, Desctartes-nak, Kantnak, de még a logikai levezetéssel próbálkozó, agyafúrt Gödelnek sem – ismerős a tétel? Gödel botor módon azt hitte, ezzel kiugraszt Téged a bokorból, ha-ha), az majd éppen nekik fog sikerülni, korlátozott kapacitású értelmi képességeikkel. Hanem ez a Ferenc pápa belevaló srácnak tűnik! Ő lesz a mi emberünk, érzem. Már látom, ahogy húsvétvasárnap megjelenik a Szent Péter-bazilika erkélyén, bíborvörös, Liverpool Football Club feliratú mezben, kezét apostoli áldásra emeli, s imígyen szól: „Kedves fivéreim és nővéreim, futballszerető testvéreim az Úrban!” A szentképeket és a freskókat újrafesteti, Szűz Mária a kisdeddel és egy Adidas Tango labdával (olaj, vászon); Páduai Szent Antal szalámis zsemlét oszt a szegényeknek a tribünön egy Salernitana–Padova bajnoki meccs szünetében (linómetszet) etc. Üdvözlégy a klubban, Ferenc! Kissé azért sérelmezem, hogy az argentinoknak pápájuk és Messijük is van, nekünk pedig, magyaroknak… Nos, hogy is mondjam… Nem kényeztetsz el bennünket, Uram. Pedig nyakunkon a pénteki zárt kapus vébéselejtező a románok ellen, s nézz végig ezen a névsoron: Halmosi, Király, Szakály, Lipták… Ne nevess, mert ezek volnánk mi. Eredetileg arra akartalak kérni, állítsd be csapatunkba Egyszülött Fiadat, vagy ha ő nem ér rá, akkor legalább Gábriel arkangyalt, de aztán meggondoltam magam. Nem kérek Tőled semmit! Eddig kétszer fohászkodtam Hozzád, s az egyik (Ima egy potyagólért; 2011. március 22.) rosszabbul sült el, mint a másik (Zsoltár férfihangra; 2012. szeptember 11.). Mindkétszer a hollandokkal játszottunk, s Te mindkétszer voltál oly kegyes, és alaposan elnáspángoltál bennünket, kevéshitűeket (előbb egy csípős 0–4, aztán egy véraláfutásos 1–4). Fájt, Uram; hetekig borogattuk sebeinket (kamillás gézzel, fel-felszisszenve közben). Úgyhogy most megfogadtam: nincs több ima, nincs több könyörgés. S ha találkoznék is Veled pénteken a Puskás-stadion környékén – mert feltételezem, hogy nem az Ötvenhatosok terén akarod nézni a meccset, óriáskivetítőn –, akkor is csak biccenteni fogok irányodba, Uram, de meg se mukkanok, nem én! Azt teszel, amit akarsz. Végtére is: felnőtt vagy, nem szorulsz a tanácsaimra. Szabad a pálya! De ha esetleg mégis… Ha úgy gondolnád, hogy… Hm, akkor egy egészen aprócska kérésem talán akadna. Semmi extra. Csak annyi: ne kapjunk ki a románoktól. Ez minden. Illetve… Na jó, volna még valami: ha lehet, akkor döntetlen se legyen. Jó lesz így, Uram? Számíthatok Rád? Kösz szépen, előre is! Maradok őszinte híved:Gazdag JózsefTámogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2020. 09.08.
Nyeretlen németek, elgázolt horvátok
2020. 07.21.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.