Kedves Hedvig,

Ma már egy kicsit ismerlek. Pétert is, két gyermeketeket is, kedves szüleidet is. Nektek mindannyitoknak írom ezt a nyílt levelet.

Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy bocsánatot kérjek a szlovák kormány, a szlovák rendőrség és a szlovák ügyészség miatt. Mindazt, amit négy éven át műveltek veletek, az életetek ellen elkövetett állambűnténynek tartom. Főként a Te életed elleni bűnténynek, Hedvig. Ez az állam, mely állítólag Cirill és Metód hagyományainak örököse, nem úgy viszonyult Hozzád, mint emberhez, hanem úgy, mint eltakarítandó, mert zavaró szeméthez. A régi rendszerben az ateista állam a disszidensekhez és a hívőkhöz viszonyult így. Fico alatt így viselkedett az állam Veled, fiatal magyar lánnyal szemben, akit két szlovák ostoba bántalmazott. Így ez az állam megmutatta, hogy ami szlovák, többet jelent számára, mint az emberi. Szlovák vagyok, és szégyellem magam az ilyen szlovák állam miatt.

De a bocsánatkérésen túl szabadjon köszönetemet is kifejeznem. A Ti négy évnyi szenvedésetek révén ismerhettelek meg Benneteket. Téged és családodat, ügyvédedet, Roman Kvasnicát és Jozef Hašto pszichiátert. Ti mindannyian gazdagítottátok az életemet. Ezért jár Nektek köszönet.

Hedvig, most valami olyasmit mondok Neked, amit eddig még nem említettem: mindvégig, míg figyeltelek, hogyan dacolsz nemcsak ezzel az állammal, a kormánnyal és a rendőrséggel, hanem az ostoba sajtóval és a vérszomjas közvéleménnyel, lelkesítettél. Élő példája vagy annak, hogy az ember, legyen bár fiatal és tapasztalatlan, ha igaza van, van bátorsága és néhány barátja, erősebb, mint ez az egész romlott államhatalom.

Olykor párhuzamot vonnak Közted és Kováč elnök elhurcolt fia közt. Nos, ez téves párhuzam. Neked nem gyűlt meg a bajod a törvénnyel Németországban, mint neki, s nem is állt mögötted államfő, mint mögötte, sőt vele ellentétben az egykori ellenzék szavazótábora se állt mögötted. Neked csak igazad volt, s hozzá a családod, meg pár személy, aki felkarolt. A Te eseted tisztább és sokkal erősebb, mint a mákvirág ifjabb Kováč esete. Valószínűleg nem tudod, de éppen Te, a magyar lány építesz már négy éve büszke dacoddal egy a mai romlottól különb Szlovákiát. Egy olyan Szlovákiát, melyben élni szeretnék.

Nem tudom, Hedvig, formálisan miként zárul az eseted. Nem hiszek sem Trnka ügyészségében, sem a bíróságainkban. Szemernyit se. De számomra a Te eseted már lezárult: nyertél. S szlovákok millióinak mutattad meg, hogy a nemzet mit sem ér, ha hiányzik a lelkiismerete.

Ennél fájinabb történetet 1989 óta nem ismerek.

Štefan Hríb, a szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője