Kedves Árpád apánk!

Érdemes újságot olvasni, tessék elhinni nekem! Külön érdemes, ha az ember új, a történelem ezerszáz éves homályát eloszlató megfogalmazásokat talál egy riportban, interjúban. Ilyenen aztán vagy meghökken, vagy további olvasásra kényszerülve röhög, igaz ez utóbbit csak inkább kínjában. ĺgy jártam én is a minap. Egy olyan nyilatkozatot olvastam, mely szerint a magyar honfoglaló törzsek közt az egyik törzs idézem: „a legmagyarabb” volt! ĺgy, kihangsúlyozva, leg- előtaggal és két bével. Nem hallottam én még ilyenről, hát rögvest utánanéztem, hogy is van ez ezzel a magyar, magyarabb, legmagyarabb fokozással. Itt, kies szülőföldünkön (hazáról nem beszélnék) tudtommal magyar, szlovák, német, cigány meg ezenkívül sok mindenféle nép él békében. Olykor morog, olykor dühöng, máskor meg álmélkodik. Az elmúlt évszázadok összekeverték bennük (bennünk) a vért, a rendszerváltozások feje tetejére állították bennük (bennünk) az öntudatot. Na hogy jön ide a fokozás? – tetszik kérdezni. Hát úgy, hogy az is e tájon él, aki csak a múltból táplálkozva annál meg is ragadt, s tett olyan kijelentést, hogy honfoglaló eleink közül az egyik törzs a legmagyarabb volt. Valahogy a tudományos írásokban sem találtam ilyen megfogalmazásokat. Az a kár, hogy már nem tudnak ellene az ősök semmi módon tiltakozni. Tessék csak elképzelni: Árpád apánk a pajzson felemelve, alatta a hét vezér, de menet közben míg az új főnököt viszi a hét törzs vezére, máris azon vitatkoznak, hogy ki a magyar, ki a magyarabb, de ugyan ki a legmagyarabb közülük. Hát nem szép látvány lett volna! Már ha így lett volna, mert abból a bizonyos vérszerződésből nem lett volna semmi se. Gondolom, a díszmagyarkodás tízezredrangú probléma lehetett eleinknél. Mondja már meg nekem valaki, mi van akkor, ha egy magát politikusnak tartó szájából hangzik el ez a fokozás? Mire mehet ki a játék? Meg akarja magát a politikus mutatni? Mást esetleg nem tud, hát a „legmagyarabbságát” próbálja meg hangsúlyozni? Ilyenkor levelet szeretnénk fogalmazni. Az alábbi tartalommal és címzéssel: Kedves Árpád apánk! Volna egy kérdésem. Felséges uram szerint a vezérek közül melyiknek volna joga honfoglaláskor kijelenteni magáról, hogy az övé a legmagyarabb törzs? Ha ilyen megtörténne, ugye, máris borulna a vérszerződés, aztán menne a kard ki kard! Szükség van-e tehát a magyar, magyarabb és legmagyarabb fokozásra? Kedves Árpád apánk és annak szépunokája, kedves István király, kit honalapítónak is hívunk! Volna még egy kérdésem felségtek felé, nekem kései leszármazottnak, aki a Kárpát-medencébe születve legkevesebb négy nemzet vérét csörgedezteti ereiben. Ugyan az a jobb magyar, aki egész nap nemzeti színbe öltözve a himnuszt énekli, mellét veri meg a kardját csörgeti, de semmit nem csinál, vagy az a jobb magyar, aki nap mint nap dolgozik, tesz, országot épít, meg esetleg lefordítja más nyelvre és terjeszti a nemzete kultúráját, átadja annak értékeit, hagyományait? Felséges válaszukat várva maradok tisztelettel – egyszerűen és minden fokozást mellőzve – magyar.