Kapaszkodó pártvezérek

Aki még hitelt adott Mikuláš Dzurinda bizonygatásainak arról, hogy nincs semmiféle háttéralku az SDKÚ és a Vladimír Mečiar vezette HZDS között, annak az Állami Számvevőszék elnökének és helyettesének a megválasztása remélhetően végre felnyitotta a szemét.

Néhány szlovák politikus a két párt közötti paktumot azzal igyekszik mentegetni, hogy ezt a cinkos összekacsintást leginkább bíráló politikai erő, a Magyar Koalíció Pártja a Besztercebánya megyei önkormányzatban évek óta együttműködik a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal. Ami tény, de micsoda különbséggel! Ugyanis Közép-Szlovákiában a legutóbbi regionális választási eredmények kényszerítették ki az ottani furcsa koalíciót. Emiatt kellett kivajúdni a helyi modus vivendit, amely működőképes modellt eredményezett.

Kiemelkedő példaként az Ipoly-hidak újraépítésére szánt jelentős összeg megszavazását említem. A Mečiar-párti megyei képviselők többsége is felismerte: a bussai vagy a zsélyi szlovák és magyar nemzetiségű vállalkozónak éppúgy érdeke, hogy ne nagy kerülőkkel jusson a túlsó parti vagy távolabbi településekre, hanem a lehető legrövidebb úton. Akár csak egy vagy több évszázaddal ezelőtt.

A Dzurinda–Mečiar-alku viszont a két pártvezér kapaszkodásának a bizonyítéka. A kormányfő-pártelnök szeretne harmadszor is megkapaszkodni a hatalomban, a volt miniszterelnök pedig két pirruszi választási győzelem után szeretne visszakapaszkodni, ha nem is egyeduralkodóként. Másfél évre előre tekintve, az esélyek latolgatásából adódó parlamenti matematika szerint szükségük lehet egymásra. Mečiar saját, kissé megtépázott, de még mindig létező karizmáját és híveinek továbbra is számottevő voksait hozná a politikai érdekházasságba. Dzurinda pedig az SDKÚ jelentős gazdasági holdudvarát és az életszínvonal remélt növekedéséből fakadó, reményei szerint a választási eredményekben is megnyilvánuló, derűsebb társadalmi közérzetet.

Nagy kérdés, hogy mit szól majd ehhez a választópolgár. Nincs könnyű helyzetben az MKP, hiszen legközelebbi szövetségesével, a szlovák kereszténydemokratákkal – lásd: uniós alkotmánytervezet elfogadása körüli és egyéb gáncsoskodásuk – sem felhőtlen a viszonya.

Reális kitörési pontja csak a lakosság húsbavágó gondjainak céltudatosabb és erőteljesebb képviselete lehet. Azért is, mert következnek a megyei választások. S másfél év múlva leginkább így lehet tekintélyes számú magyar és nem magyar voksot szerezni. Ezáltal a leendő koalíciós tárgyalásokból kihagyhatatlan pozícióba kerülni.