Kabát nélkül

Nincsen neki divatos kutyakabátja, sem papucskája, amit egyre több pozsonyi kutyus lábán látok, de még dizájnos nyakörve sem, sőt, semmilyen nyakörve sincs, csak az eb van, meztelenül, pontosabban a saját sovány testébe és bár téli, de akkor is vékony bundájába zárva. Ez bizony egy gazdátlan állat. Egy a sok közül, amelyek Pozsonyban kóborolnak. S erről eszembe jut a néhai ún. evangélikus kórház. A vörös téglás épület gyermekkorom tájaihoz tartozott, sokszor mentünk el mellette, s gyakran hallottam, hogy odabenn kutyák ugatnak. Mit csinálnak a kutyák a kórházban? Aztán egy alkalommal nem egyszerű ugatás, hanem valami borzalmas üvöltés hallatszott ki, olyan vérfagyasztó, emberinél állatibb, az állatinál emberibb, hogy a járókelők döbbenten forogtak az utcán. És akkor tudtam meg, hogy a kóbor kutyákat összefogdossák és beszállítják a laboratóriumba, ahol kísérleteket végeznek rajtuk.

De nemcsak Pozsonyban vannak kóbor állatok. Merthogy az állat nem kóbornak születik, hanem azáltal lesz kóborrá, hogy valaki kidobja. Ennek a kidobásos módszernek több fajtája van. Például kiengedik az állatot, aztán nem engedik vissza. Megy szegény, friss levegővel a tüdejében, lohol az ismert ajtóhoz, ami többet nem nyittatik ki neki. El sem tudom képzelni, hogyan lehetséges ez, de így van, egy állatvédő mesélte. A másik módszer, amikor elviszik az állatot autókázni, aztán egy ismeretlen helyen kidobják és otthagyják. Pontosan ilyet látott a szomszédasszonyom. Az előtte haladó autóból így zuttyantottak ki egy kutyát. Ő meg megállt és felvette, hogy elszállítsa a menhelyre. A menhelyen szinte rendőrségi kihallgatásban volt része, pontosan tudni akarták tőle a kutya kidobásának körülményeit, az autó rendszámát is, amit persze nem tudott, mert az ember nyugodtan halad az úton és nem feltételezi, hogy meg kell jegyeznie az előtte guruló autó rendszámát. A kihallgatásból számára az derült ki, hogy a menhelyesek nem hisznek neki, azt feltételezik, hogy kitalálta az autót és a kidobást, mert valójában ő az, aki meg akar szabadulni a kutyától. A végén még fizetnie is kellett, de nem vitatkozott, örült, hogy odébbállhat (hát igen, ez is egy példája annak, amikor az igazi bajkeverő helyett a jóakaratút kiáltják ki bűnösnek).

Kabátom és csizmám melegéből letekintek a szegény nyomorult állatra, de nem tudok rajta segíteni, mert nincs hova vinnem. A menhelyek tele vannak, és sokéves tapasztalatuk alapján arra kérik a vásárlási lázban égőket, ne ajándékozzanak állatot karácsonyra. Mert az ünnep gyorsan elmúlik, és az élő ajándékok egy része az utcán köt ki.