Ká-európai Kánaán

Ahogy felpillantok, már be is értünk a budapesti megállóba, a váróteremben vásárolok néhány lapot, majd beugrom a közeli könyvesboltba, hogy megvegyem azt az új kiadványt, amit kinéztem magamnak az interneten. Épp elérem a következő járatot vissza Pozsonyba, még le sem ment a nap, már kiszálltam az Sznf téri megállóban, ahol háromnyelvű, szlovák–magyar–angol feliratok üdvözölnek.

Hát igen, ez aztán a sci-fi! Az elmúlt hetek fejleményei alapján azonban kit tudna elkerülni a feneketlen optimizmus? Vagy mindez valóban csak a felszín fecsegése volna? Aki csak a híreket olvassa, annak úgy tűnhet, már karnyújtásnyira vagyunk a szlovák–magyar Kánaántól. Nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt vonta keblére a magyarokat, hanem a korábban magyarfalóként ismert Marek Maďarič is megenyhült, miután a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon magyar olvasók ezrei rajongták körbe a szlovák nyelvet és irodalmat. Maďarič azt nyilatkozta, a szlovákok és magyarok mentálisan, emberileg és történelmileg és közel állnak egymáshoz. Ilyesmiket smeres politikusok nem szoktak mondani, de Maďaričnak most megvolt rá az oka. Aki ott volt, láthatta: talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy ilyen csinnadrattával a szlovák irodalmat eddig Szlovákiában sem ünnepelték, nemhogy külföldön. Budapesten valóban úgy tűnt, ezt a két népet semmilyen ellentétek nem választják el egymástól, épp ellenkezőleg: barátságra vannak ítélve. Ezt a barátságot pedig az tudná csak igazán tetézni, ha a szlovák fővárosból az amerikai vákuumos szupervonattal valóban tíz perc alatt a magyar fővárosba utazhatnánk, ahogy ezt a Hyperloop-technológia fejlesztői tervezik – akár már a következő évtizedben.

Nehéz így nem optimistának lenni, de azért az ember tudatának mélyén mégiscsak ott sötétlik némi gyanakvás: tényleg vége minden bosszúságnak, és most már csak élveznünk kell ezt a fene nagy békét? Tényleg kibeszéltük a szlovák–magyar közös múlt és jelen minden traumáját, és nem maradtak megoldásra váró problémák? Elég, ha ezek után együtt menetelünk tovább a boldogság útján? Persze nem állítjuk, hogy a Könyvfesztivál arról szólt volna, minden vita lezárult: alighanem egyik legfontosabb üzenete az volt, ha maradtak is vitás kérdések, miért ne beszélhetnénk róluk kulturált módon? Remek lenne, ha ezt a mintát Szlovákiában is alkalmazni tudnánk, akár fordított felállásban is. Persze, amit a felvezetésben írtunk, így is sci-fi marad, de ha a jelenlegi, már-már gyanúsan burjánzó optimizmus legalább részben megalapozottnak bizonyul, azzal mind csak jól járhatunk.