Jött, látott, elmehet?

A kereszténydemokratákra másfél évtizeden keresztül a stabilitás volt jellemző: biztos 8 százalékos szavazótábor, állandó ötlettelenség és stabilan szürke, középszerű vezetők. Mígnem jött a 2016-os év, a KDH pedig bezuhant az ötszázalékos parlamenti küszöb alá. A kereszténydemokraták a sokkos állapotban egy friss és harsány párttag után nyúltak, Alojz Hlinát emelve a mozgalom élére. Ami akár még két-három évvel korábban is elképzelhetetlen lett volna – nemcsak a kereszténydemokratáknál, hanem bármely más standard pártnál.

Hlina viszont feltűrte az ingujját és dolgozni kezdett, az eredmény pedig látszik: a kilátástalanság helyett 6–7 százalékot mérnek a KDH-nak, az eredmények pedig nem csak papíron léteznek. A mozgalom a megyei választásokon a Smer mögött és az MKP előtt a második legtöbb képviselői helyet szerezte, a megyei szinten úgymond győztes ellenzéki koalíció stabil tagja, emellett egy megyeelnöke is van – erre Rudolf Bauer 2001-es megválasztása óta nem volt példa.

Ezek után derült égből villámcsapásként érhette Hlinát a hír, hogy az öt hét múlva sorra kerülő tisztújító közgyűlés mégsem lesz formalitás. Az OĽaNO frakcióvezetői tisztségét elhagyó Richard Vašečka lesz a kihívója. A százalékok és az eredmények ugyanis nem győzték meg a KDH-s pártstruktúrák egy részét, aminek két oka lehet.

Alojz Hlina nem éppen standard módon politizáló ember, a belső diskurzushoz és a lassú döntéshozatalhoz szokott tagság számára a pártelnök stílusa túl direktív.

A másik ok kicsit összetettebb: a protesthullám által megteremtett „mutatványos” Hlina sokak számára nem hiteles konzervatív politikus. Tény, hogy a formai változások mellett a KDH-nál tartalmi megújulást nem látni. Sokan a liberális oldal kínálati gyengeségeiről értekeznek, ám ugyanilyen sivár a konzervatív oldal is, csupán a bőséges pártfelhozatal miatt megtévesztő a kép. Hiába verseng egyazon tábor kegyeiért a KDH mellett az OĽaNO, a Sme rodina és gyakorlatilag az SNS, a tartalmi és programkínálat nagyon gyenge. S ezen Hlina érkezése a KDH élére nem hogy nem segített, de egyenesen rontott.

A sosem látott komoly megyei összefogás ellenére pedig Hlina együttműködési potenciálja is gyenge. Richard Sulík SaS-elnökkel nincs beszélő viszonyban, Igor Matovičcsal – akinek frakcióját a 2012-es választások után pár hónappal faképnél hagyta – épp hogy elviselik egymást, az MKP-tól pedig lojalitási okleveleket kér. Így nehéz közös jobboldali jövőt építeni.

Kérdés, hogy az elsőre a szürke ötven árnyalatát felvonultató Hrušovskýra és Figeľre hajazó Vašečka mire lenne képes KDH-elnökként. Pláne úgy, hogy érkezése is szinte puccsszerű. Pár héttel a tisztújítás előtt lép be a pártba (ebben egyébként hasonlít Hlinára, s abban is, hogy az OĽaNO-ból érkezik), a mögötte álló regionális erők pedig nem merik vállalni az arcukat. Állítólag a belső diskurzus kigyomlálása miatt félnek megszólalni – de milyen küldöttek azok, akik egy parlamenten kívül rekedt ellenzéki pártban sem mernek megszólalni és nyilvánosan elmondani a véleményüket?

Kívülről nem látni, hogy Hlina támogatottsága tényleg ennyire összezsugorodott-e, s a Vašečka mögött álló járások nem számolták-e el magukat. Mint ahogy az is kérdés, nem arról van-e szó, hogy a régi struktúrák, az egykori képviselők és a párt kiebrudalt alelnökei akarnak-e visszatérni, amikor már látni, hogy a KDH legközelebb ismét parlamenti erő lehet.

Március közepén kiderül.