Jöhet a menet

Első körben érdemes megnézni, mennyire különbözik a tüntetéskultúra Szlovákiában és a környező államokban – például Magyarországon. Számottevő tömeget csak a kassai életmeneten sikerült megmozgatni az utóbbi években, szeptemberben néhány tízezren gyűltek össze az akcióra. Szlovákiai magyar viszonylatban az MKP 2009-es dunaszerdahelyi, stadionban rendezett demonstrációja jelenti a csúcsot, mintegy 15 ezres részvétellel. Egyébként a spontán vagy rosszul szervezett tüntetéseken tized–huszadannyian gyűlnek össze, mint egy átlagos magyarországi tiltakozó akción.  Csak hogy az arányokkal tisztában legyünk, míg tavaly Szegeden kétezren tiltakoztak a magyar kormány oktatási reformja ellen, háromezren jelentek meg Pozsonyban a Gorillabotrány kirobbanása után szervezett, utólag legnagyobbnak bizonyuló tömegdemonstráción. Ezek alapján komoly nehézségekbe ütközik tízezres tömegeket összeverbuválni egy tetszőleges városban egy tetszőleges ügy (hogy egy kézenfekvő és sokat ragozott példát mondjunk, az autonómia) mellett demonstrálva. Sok pénzt, időt és alapos szervezést kíván. Az már más kérdés, hogy egy hasonló befektetés meg is térül: a dunaszerdahelyi tiltakozás is képes volt pánikreakciók kiváltására a szlovák oldalon. Apropója is lenne jócskán a megmozdulásoknak, hiszen a friss társadalmi és politikai események – a kisebbségi kormánybiztos hivatala körüli bizonytalanság, az iskolaügyi fejlemények, a csúszó kisebbségi támogatások, a peredi népszavazás ignorálása, az általános rossz hangulat – okot szolgáltatnak a szervezett megnyilvánulásokra, nagyobb visszhangot kiváltó megmozdulások azonban nincsenek. Az autonómia kapcsán például komoly akadályt jelent, hogy nem léteznek tervezetek, elképzelések, valamint egy ilyen javaslat társadalmi beágyazottsága is hiányzik.  Fontos megjegyezni, hogy az utóbbi időkben tapasztalható helyi, civil megmozdulásokra nem a tömeges jelleg, hanem a szervezettség és – esetenként – az új, szokatlan ötletek felvonultatása a jellemző. A matricázás, vagy a hétvégi peredi táblacsere, a mécsesek égetése a román nagykövetségnél túlmutattak a demonstrációk hagyományos jellegén, és újszerűen hatottak. Megjegyzendő, az erdélyi tüntetés lényege éppen abban rejlik, hogy sikerült kombinálni az újszerűséget a tömeggel. A „hagyományos”, több ezres szabadtéri tüntetést váltották élőláncra – előbbire nem biztos, hogy felkapja a fejét a média, utóbbira sokkal inkább. Az erdélyiektől pontosan a hatékonyság és az újszerűség kombinációját lehet eltanulni.