Gyimesi: „Autonómia helyett legyen magyar megye”

Kezdjünk egy nagyon is aktuális kérdéssel. A koalíciós képviselőknek is különböző a véleménye arról, Szlovákia mennyi, Afganisztánból menekülő személynek nyújtson menekültstátuszt. Nyolcan már kérték azt, illetve Eduard Heger miniszterelnök és Ivan Korčok külügyminiszter szerdán arról beszélt, további több tucat ember és családja várja, hogy Szlovákiába evakuálják őket a tálibok által elfoglalt országból. Ön szerint Szlovákiának milyen számban kellene Afganisztánból menekülő embereket befogadnia?

Az én véleményem a migrációra teljesen nyilvánvaló, nem vagyok a híve annak, hogy nagy mennyiségben fogadjunk be menekülteket vagy migránsokat. Ugyanezen a véleményen van Sebastian Kurz osztrák kancellár is, aki azt mondta, hogy ezeket az embereket nem lehet integrálni a társadalmunkba. Ezért én sem támogatom, hogy több tucat menekült jöjjön Szlovákiába. Azt vallom, hogy ez nem Szlovákia, hanem főleg Amerika háborúja volt 20 éven át, így ezt a problémát nekik kell megoldaniuk.

Eduard Heger, az ön pártja által jelölt miniszterelnök, azonban azt mondta, a jelenleg már evakuált és még kimenekítésre váró személyek mind valamilyen kapcsolatban voltak Szlovákiával, adott esetben itt van az állandó lakhelyük. Ön szerint jogos, hogy egy ország ne rászorulóknak, életveszélyben lévő embereknek nyújtson segítséget, ahogy egyébként akár a genfi menekültügyi konvenció akár a keresztény vallás és hit megköveteli, hanem bármilyen alapon, mondjuk a vallásuk alapján szelektáljon közöttük, esetleg megszabjon egy felső korlátot az így megmenekítendő emberek számára?

Itt külön kell választani bizonyos dolgokat. Ha vannak Afganisztánban olyan személyek, akik Szlovákiában állandó lakhellyel rendelkeznek, hosszabb ideje itt vannak, vagy itt tanulnak, akkor természetesen velük semmi gond nincs. Amiről én beszélek, az az, hogy nehogy magunkra zúdítsunk még egy menekülthullámot. Ami akár elég komoly veszéllyel járhatna Szlovákia közbiztonsága számára. Én még elég jól emlékszem arra a kormányhatározatra, ami arról szólt, tíz ilyen személyt hoznak Szlovákiába, mégpedig azokat, akik együttműködtek a szlovák hadsereggel. Őket sikerült is az országba hozni. A többi koalíciós partner szerint is ez elég. Erre Korčok miniszter úr azt mondta, ez a tízes létszám nincs kőbe vésve. Ez aggodalomra ad okot. Mi lesz az a szám, amelynél megállunk majd? Úgy befogadni bárkit is, hogy nem tudjuk, a jövő héten, vagy a következő hónapban még mennyien érkeznek még, nem lehet. Ezt elutasítom.

Képviselő úr, tisztázzunk valamit. Az előző körben kimenekített személyek egy része afgán állampolgár, közülük nyolcan már menekültstátuszért folyamodtak. Ők, illetve az esetleg a jövőben kimenekített olyan afgán polgárok, akik együttműködtek Szlovákiával, beleszámítanak ebbe a tízes létszámkorlátba?

Ezt a külügyminisztériumtól kellene megkérdezni, de szerintem az a tíz személy, akit az első alkalommal kimenekítettek, volt az a létszám, akiről szólt a kormányhatározat.

Korčok szerint hozzávetőlegesen 250 személy kérte Szlovákiától az evakuációját, a miniszter azt mondta, szlovák polgárok rokonairól, illetve a szlovák intézményekkel együttműködő afgánokról van szó. Ön egy tízes létszámkorlátról beszél. Ön tehát elfogadhatónak tartja, hogy Szlovákia ezen emberek egy részét a tálibok markában, vagyis közvetlen életveszélyben hagyja?

Nekünk tudni kell, hogy kik azok a személyek, akik Szlovákiába szeretnének jönni. Ráadásul Boris Kollár és a pártja kijelentette, ez a tíz afgán menekült a felső határ és nagyobb mennyiségű menekült befogadását vétózni fogják. Ha Kollár igazat mondott, ez a kérdés tárgytalan, ide már nem fognak többen jönni.

Tehát Szlovákia életveszélyben hagyja ezeket az embereket?

Ezeken az embereken főleg azoknak kellene segíteni, akik húsz évig folytatták ezt a háborút Afganisztánban és cserbenhagyták őket. Hiszen az egész világ látta, hogy miután az Egyesült Államok kivonult az országból, szinte napokon belül elfoglalták azt a tálibok. Ez azt is jelenti, hogy maguk azok az afgán polgárok, akiket az amerikai hadsereg felszerelt és kiképzett, sem akartak egy Amerika által irányított Afganisztánt és a tálibok oldalára álltak. Egyébként ilyen gyorsan nem sikerült volna az iszlám szélsőségeseknek elfoglalni az országot. Leegyszerűsítve: az afgán polgárok nem szerették volna tovább védeni az amerikai nagykövetséget Kabulban, és inkább saját maguk akarják irányítani az országukat. Azok a személyek, akik ezzel nem értenek egyet, most menekülnek, de elsődlegesen Amerika dolga lenne evakuálni őket.

Szlovákiával is együttműködött több ilyen személy, Korčok 250 emberről beszél. Szlovákiának tíz embernél áll meg a felelőssége? Hiszen az ország éveken keresztül részt vett az afganisztáni háborúban.

Ez nem Szlovákia háborúja. Ezt a problémát annak kellene megoldania, akik azt okozták.

Térjünk át a magyar nemzetiség ügyeire. A kormánykoalíció a megalakulása óta több olyan lépést is tett, amely nem kedvez a magyar kisebbségnek. Ilyen volt az állampolgársági törvény módosítása, amely továbbra is tiltja a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságát, ugyancsak ilyen volt a Minority SafePackkel szembeni perbe való belépés, vagy legutóbb Kövér László magyar házelnöknek a kitelepítésről való megemlékezésen mondott beszéde miatti felháborodás. Mindegyikben érintett az OĽaNO is. Mi a mentsége arra, hogy egy olyan párt frakciójában ül, amelynek a képviselői ilyen lépéseket tesznek?

Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami nem fog megváltozni mindaddig, amíg az OĽaNO koalíciós párt lesz: Egyedüli olyan képviselőként, aki a magyar ügyeket nyíltan felvállalja, akkor van apró esélyem befolyásolni a hazai magyarok sorsát, ha a koalíció, azon belül az OĽaNO-frakció tagja maradok. Ha ez nem így lenne, a perifériára szorulnék és ezektől a csekély lehetőségektől is elesnék. Az OĽaNO és például az SNS politizálását azonban nem lehet összehasonlítani, óriási a különbség. Az OĽaNO frakciója ugyanis magyarbarát. Ezt többször is bizonyították, ugyanis az általam benyújtott összes törvényjavaslatot támogatták. A miniszterelnökkel pedig sokat beszélgettünk a magyarokhoz való hozzáállásáról. Azt gondolom, hogy az ő véleményét nagyban befolyásolja Korčok külügyminiszter is, ezért vannak olyan megnyilvánulásai, amelyek nekünk, magyaroknak nem tetszenek.

A Minority SafePack és a kitelepítésről való megemlékezés ügyében képviselő- és frakciótársa, Juraj Krúpa kiállt a külügyminisztérium mellett, így elhatárolódott a kisebbségjogi csomagtól és helyeselte Korčoknak a Kövér beszédén való felháborodását. Ráadásul a miniszterelnök szerint, aki szintén OĽaNO-s, Kövér kijelentései feszültséget hoznak, és aláássák a jószomszédi kapcsolatokat. Erkölcsileg vállalható, hogy egy ilyen koalíció és egy ilyen mozgalom képviselője legyen?

Természetesen igen. Az 52 tagú frakcióból egy képviselőnek a véleménye nem mérvadó, nem egy ember határozza meg az álláspontunkat, hiszen az egyes kérdésekről szavazunk. A frakció pedig többször bebizonyította már, hogy magyarbarát. Ugyanakkor az ön által említett kijelentések nekem sem tetszenek, ezekről beszélni fogunk a következő frakcióülésen, a Minority SafePack miatt pedig interpellálni fogom Korčok minisztert. A rendelkezésemre álló eszközöket mind kihasználom. Sőt, Kövér László beszéde kapcsán beszéltem a miniszterelnökkel is, aki kifejtette nekem a magyar házelnök beszédéről alkotott véleményét. Ezzel én azonban nem értettem egyet. Ezekről a dolgokról még beszélni fogok vele.

Nem ad ön számára elég indokot a koalícióból való kilépésre, hogy a kabinet, pontosabban az igazságügyi miniszter szerint bevégezhetőek azok a földelkobzások, amelyeket egykor a Beneš-dekrétumok alapján indítottak? Hiszen voltak képviselők, akik, amikor számukra vállalhatatlan lépéseket követett el a kabinet, kiléptek a koalícióból.

Ezekről a földelkobzásokról komoly vitát indítottam tavaly nyáron. Négy ilyen eljárást sikerült is leállítani. Természetesen ez nem az a megoldás, amire mindannyian várunk. Ha tőlem, egy szál képviselőtől ezt a megoldást azok várják, akik négy évig kormányoztak, de ezt a témát ki sem nyitották, akkor az egy nagyon farizeusi viselkedés. Ettől függetlenül természetesen szeretném megoldani a kérdéses problémát, beszélgetünk erről a koalíción belül. De érdemi döntés az ügyben ebben a választási ciklusban nem lesz. Ezt azoknak kellett volna megoldania, akik nyolc évig voltak hatalmon a Dzurinda- kormányokban, illetve azoknak, akik hat évig voltak a Radičová- és a Fico-kabinetben. Hogy ők ezt a témát nem nyitották meg, hogy tovább tudják folytatni a bizniszeiket és ne bőszítsék fel a Danko–Fico duót, arról én nem tehetek.

Hol van az a pont, amikor azt mondja elég, és távozik?

Nem érzek nyomást magamon, hogy kilépjek a koalícióból. Sőt, a pártelnöktől, Igor Matovičtól hatalmas támogatást érzek, hiszen kiáll az ötleteim és törvényjavaslataim mellett, és tényleg a szívén viseli a felvidéki magyarok sorsát. Ilyen helyzetben nem tudom és nem akarom otthagyni a koalíciót, hiszen, ahogy már mondtam, elesnék attól a csekély lehetőségtől is, hogy befolyásoljam a hazai magyarok sorsát. A kormányprogram tartalmaz egy nagyon komoly vállalást, ez a kisebbségekről szóló törvény. Ez lesz a mértéke annak, sikeresnek mondhatjuk-e majd ezt a választási ciklust, vagy sem.

Az olvasóink érthetnék ezt úgy, hogy például akár a nyelvtörvénynél is szigorúbb jogszabályokat is elfogadhatna ez a kormány, ön akkor is a koalíciós képviselők sorában maradna. Mégis, mi az a vörös vonal, amit, ha átlép a kabinet, akkor ön már nem tud vele egyetérteni?

Nagyon fontos, hogy a nemzetiségi közösségek jogaira vonatkozóan a status quo ne csak megmaradjon, hanem bővüljenek is ezek a jogok. A vörös vonal számomra az lenne, ha valamely intézkedés ezt a status quót csorbítaná.

A status quónak nem volt megsértése az, amikor a kulturális minisztérium feloszlatta a nemzetiségekért felelős osztályt?

Épp tegnap beszéltem meg a kulturális miniszterrel, Natália Milanovával (OĽaNO), hogy január elsejétől újraéleszti ezt az osztályt. Még nem tudni, hogy három, vagy négy alkalmazottal fog-e működni, de újra lesz ilyen szervezeti egység a tárcánál. Ehhez az ügyhöz hozzá kell tenni azt is, hogy Rigó Konrád barátnője, Kún Kelemen Melinda két év alatt néhány napot dolgozott, hiszen hosszú ideig betegszabadságon volt. Így aztán ez az osztály nem működött, mi pedig egy működő intézményt szeretnénk létrehozni.

Ön szerint mit mond el a kormánynak a kisebbségekhez való hozzáállásáról, hogy Filip Mónika oktatási államtitkár után, most a roma nemzetiségű Zuzana Kumanová kulturális államtitkárt is menesztették, így nem maradt a kabinetnek olyan tagja, aki nemzetiségi kisebbséghez tartozna?

Kumanová leváltása esetében belső hatalmi harcokról van szó. Filip Mónikának pedig személyes konfliktusa volt Branislvav Gröhling miniszterrel. Ez a kormány nem arról híres, hogy a személyi jelölések elfogadhatóak. Hiszen többször megtörtént az, a mi minisztereinket is beleértve, hogy személyi kérdésekben rossz döntések születtek. Szerintem ez ezekre a döntésekre is igaz, hiszen olyan személyeket váltottak le, akik jól végezték a munkájukat, hasznosak voltak a társadalomnak és a kormánynak is. Sajnos a két kérdéses poszt közül egyik sem a mi hatáskörünkbe tartozik. Én a közösségi oldalamon megköszöntem Kumanovának az együttműködést, mert ő olyan személy volt, akiben mi, magyarok is megbízhattunk. Sajnálom, hogy őt leváltották.

A közelmúltban a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) témájában tartott sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy ön szerint az intézményben a Hídhoz kötődő „kultúrmaffia” az említett párt hátterének osztja le a közpénzt. Elismert művészeket, szakembereket illetett ezzel a váddal. Ahhoz hasonló sémát, mint amit ön a Híd vélt hátteréről a parlamentben bemutatott, fel lehetett volna rajzolni Világi Oszkár köré azokból az intézményekből, amelyek az ő érdekeltségébe tartoznak és ugyancsak sikeresen pályáznak a KKA-nál. Esetleg az Összefogás, az MKP vagy a Csemadok köré is lehetne ilyen ábrákat rajzolni. Számíthatunk rá, hogy legközelebb ezeket mutatja be?

Én ilyen átfedéseket nem találtam. Az MKP, vagy Világi Oszkár, esetleg a Csemadok emberei nem ültek az alap döntőbizottságaiban. Az általam említett személyek a Híd holdudvarához tartoznak. Mint kiderült, ugyanazok a személyek jelölték ezeknek a testületeknek a tagjait, akik aztán dúskáltak a támogatásokban. Ha ez nem így működött volna, akkor a parlament két hét alatt nem fogadta volna el azt a módosító javaslatomat, amellyel kiszűrtük ennek a lehetőségét, illetve csökkentettük annak a valószínűségét, hogy ugyanilyen szűk kör osztja le egymás közt a pénzt. Transzparensebbé tettük a KKA működését. Ezzel pedig csak kizárólag annak van baja, aki részese volt ennek a szűk csoportnak és profitált belőle.

Ön azt mondta, a bizottsági tagok között nem talált akár Világi Oszkár, akár az MKP, az Összefogás vagy a Csemadok körüli személyeket. Azért ha megnézné ezeket a bizottságokat, akkor elképzelhető, hogy találna ilyen átfedéseket. Például a testületekben vannak olyan médiumoknak a képviselői, amelyek Világi Oszkár érdekeltségébe tartoznak. Miért nem keresett további összeférhetetlenségeket?

Az általam bemutatott átfedések voltak a legszembetűnőbbek és ezek voltak azok, amelyeket legkönnyebben lehetett bizonyítani. Amikor ezzel az üggyel a média foglalkozott, nem találkoztam egyetlen egy érvvel sem, amely az ellenkezőjét állította volna, mint amit én mondtam. Így nem tudtak ellenérveket felvonultatni azok, akik ezt a pénzt egymás között osztották szét és szinte leprivatizálták a KKA-t. Nem tudták bizonyítani, hogy ez nem így történt.

Tehát nem lesznek újabb ábrák?

Nagyon remélem, hogy a KKA az új bizottsági tagok megválasztása után és az új igazgatóval az élén jobban fog működni és már nem lesz szükség ilyen ábrákra. De, ami szintén fontos, remélem, hogy sokkal több személy és kulturális rendezvény kap támogatást, mint korábban. A KKA-val a jövőben még fogunk foglalkozni, mert az új igazgató talált bizonyos dolgokat, amiket vizsgálni fognak. Bízom benne, hogy még meg is tudjuk növelni az alap által szétosztott pénzt.

Nagyon sejtelmes volt, mégis, milyen problémákat találtak az alapnál?

Szeptemberben találkozom az igazgató asszonnyal, akkor fogok tudni pontosabb információkkal szolgálni. Jelenleg úgy tudom, több százezer eurót nem számoltak el és több ezer szerződést nem írtak még alá.

Az ön által kifogásolt, a KKA-nál tapasztalható személyi átfedésekre magyarázatként felmerült, hogy mégis kik döntsenek a támogatásokról, ha nem egy adott területen dolgozó szakma képviselői. Ez azt is mutathatja, hogy egy adott szakma képviselői döntenek az adott szféra kérdéseiről.

Itt arról beszélünk, hogy az érintettek saját maguk javára döntöttek. Egyszerűen elképesztő, hogy valaki saját magának ítél meg pályázatot. Konkrétan Beke Zsoltról beszélünk, akinek sikeresen pályázik a polgári társulása, ahogy a felesége által vezetett civil szervezet és egy általa alapított intézmény is. És még folytathatnám. Egy személy körül alakult ki egy hálózat, amelyben lehetetlen volt sikertelenül pályázni, ez pedig elég furcsa. Ezeket most mi kiszűrtük, hiszen a törvénymódosításom értelmében döntőbizottsági tag nem fog tudni pályázni. Ez így korrekt. Az pedig egyszerűen butaság, hogy a szlovákiai magyar kultúrában nincs olyan személy, aki nem pályázna. Nem hiszem, hogy a 470 ezer hazai magyar között nem találni két olyan embert, aki ért is a szakmához és nincs érdekütközésben.

A szlovákiai magyar filmes szakma például 10-15 személyből áll. A bizottságban, amelynek az ő pályázataikról döntenie kell, legalább egy vagy két ilyen szakember is helyet foglal. Nehéz lenne elképzelni, hogy ez a tíz-egynéhány ember ne ismerje egymást, vagy ne dolgozzon együtt. Innentől kezdve az ön logikája alapján a szlovákiai magyar filmes szféráról maguk az érintett szakemberek nem dönthetnének.

Az nem alapvető probléma, ha valakik együtt dolgoznak, vagy ismerik egymást. A gond az volt, hogy az a szűk csoport, akiről én beszéltem, saját maga közt osztotta el a pénzt úgy, hogy más nem fért hozzá. Így rengeteg olyan kérvényt nem támogattak, amely megérdemelte volna, hogy pénzt kapjon az alaptól. Én ezt kifogásoltam. Szerintem a kérvények minél szélesebb portfólióját kell támogatni. Hallottam olyan pletykát is, hogy ezek a pénzek már akkor el voltak osztva, amikor a pályázatot kiírták. Ez vagy igaz, vagy nem. Amikor azonban láttam, hogy miként működnek a KKA-ban a problémás bizottságok, akkor valószínűnek tartom, hogy ebben az állításban valami igazság van.

Egyfajta korrupciós viselkedést tételez fel az alap eddigi működésénél?

Nevezzük ezt inkább klientelizmusnak.

Ami a korrupciós viselkedés egy formája. De ha már ennél a témánál vagyunk, akkor Molnár Norbert, a KKA előző igazgatója a lapunknak adott interjúban azt mondta, ön megpróbálta nála elintézni, hogy az egyik pályázó magasabb támogatást kapjon. Így történt ez?

Nem. Erre nekem tanúm is van, a kérdéses beszélgetés Mózes Szabolcs (az Összefogás elnöke, szerk. megj.) jelenlétében történt. Én Molnár Norbertet arra kértem, hogy az alaphoz beérkező kérvényeket törvényesen, transzparensen és objektíven bírálják el. Mert nem tartottam például elfogadhatónak, hogy a magyar nyelven megjelenő hírportálok támogatási kérvénye felett egy konkurens médium tulajdonosa és alkalmazottja dönt. A szlovák viszonyokra lefordítva ez olyan lenne, mintha a Sme napilap pályázatai felett a Denník N alkalmazottai döntenének, és ezt én nem tudom elképzelni. A KKA-nál azonban ilyen dolog történt. Ráadásul a döntőbizottsági tagok belelátnak a pályázatokba, így látják a konkurencia terveit. Ezt se tartottam normálisnak. Ebben az ügyben jártam el Molnár Norbert igazgatónál.

Ön többször is együtt szavazott a szélsőjobboldali ĽSNS képviselőivel. Miért legitimizálja őket, hiszen bármilyen javaslatukról is legyen szó, önnek képviselőként megvan a lehetősége, hogy, amennyiben egyetért az indítványukkal, akkor saját maga adja azt be?

Én nem legitimizáltam a szélsőjobboldali képviselőket, hanem csak azt a javaslatot, amely az elejétől fogva védi az emberi életet. Egyébként ugyanilyen törvényjavaslatot nyújtott be az OĽaNO-frakció is. A kérdéses szavazásnál pedig ún. zöld kártyát kaptunk, vagyis mindenki a lelkiismerete szerint szavazhatott. Ez szerepel a koalíciós szerződésben is, így én nem szegtem azt meg, csupán kifejtettem a véleményemet az emberi életről.

Ön szerint azok a veszélyesebbek a kisebbségekre, akik nemrég még leköpték a Kossuth-szobrot, gondolok itt Marian Kotlebáékra, vagy éppen azok, akiket ön hidas kultúrmaffiának nevezett?

A nemzeti közösségekre veszélyes mindenki, aki nem támogatja őket, aki nem tartja őket az országunk részének, illetve a társadalom egyenrangú tagjának.

Mikor kerülhet a parlament elé a kisebbségek jogállását definiáló törvény, illetve a Csemadok normatív állami támogatását rögzítő jogszabály? Tudja-e, hogy mi fog ezekben szerepelni?

Igen, a Csemadok-törvényről éppen tegnap (augusztus 25-én, szerk. megj.) tárgyaltam a kulturális miniszterrel, Natália Milanovával és Igor Matovič miniszterelnök-helyettessel. A terv az, hogy legkésőbb a novemberi ülésen benyújtsuk ezt a törvényt. A jogszabály szövege már készen van, azt már a törvényalkotásért felelős osztály ellenőrzi. Megállapodtunk már a támogatás mértékében. A Matica slovenskáról szóló törvényről is megállapodtunk, mert ezt a két jogszabályt egyformán kell kezelni. Az utóbbi intézménynél vannak problémák, amelyek miatt kevesebb támogatást kaptak, mint korábban. A kulturális tárcát vezető miniszter asszonynak vannak kifogásai a Matica slovenskával kapcsolatban, és úgy gondoljuk, ha rendbe tudjuk tenni e körül az intézmény körül a dolgokat, akkor simábban fog átmenni a Csemadok-törvény is.

Említette, hogy rögzítették a Csemadok állami támogatásának a mértékét, mégis, mennyi pénzről van szó?

Ezt először a koalíciós partnereknek fogom elmondani, és aztán tesszük csak közzé.

A készülőben lévő Csemadok-törvény lehetővé teszi majd, hogy a kulturális egyesület pályázzon az olyan közhasznú alapokhoz, mint a KKA?

Igen. Ez az egyik fontos feltétel, a másik pedig, hogy a Csemadok a jövőben is megőrzi az önállóságát, vagyis nem válik állami intézménnyé.

Tartalmaz-e majd a kisebbségi törvény önrendelkezési elemeket és milyeneket?

Amikor megírtam a kormányprogram kisebbségekre vonatkozó részét és beleraktuk, hogy a kormány elfogadja a nemzeti közösségekről szóló törvényt, akkor az alapgondolatom az volt, a kisebbségi hivatal mellett alakítsunk ki minden, legalább 50-60 százalékos nemzetiségi közösséggel rendelkező településen önkormányzatokat. Ez lenne az egyik alappillére ennek a törvénynek. A jogszabálynak akkor lenne értelme, ha ezt tartalmazná. Ugyanez az elv érvényesülne a megyéknél is, országos szinten pedig a kisebbségi hivatal töltené be ezt a szerepet. Ha ez nem fog ebben a törvényben szerepelni, akkor azt lehet mondani, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”.

És szerepel ez az elv a törvényjavaslatban?

Gondolom, igen. A nyáron nem sikerült találkoznom a kormánybiztossal, akit a tervezet kidolgozásával bíztak meg. Az ősz folyamán biztosan konzultálni fogok vele erről.

Amennyiben a javaslat az említett elemeket nem tartalmazza majd, akkor azt ön nem szavazza meg?

Hasonló az eset, mint az állampolgársági törvény esetében. Én nem támogatok semmilyen más megoldást, mint a 2010-es ellentörvény előtti állapothoz való visszatérést. A koalíciós tanács ülésére elkészítettem egy olyan javaslatot, amely ezt lehetővé teszi. Nem hiszem, hogy a koalíciós partnerek ezzel egyet fognak érteni, de legalább a parlament elé szeretném juttatni a javaslatot, hogy a velem egyetértő képviselők ki tudják fejezni erről a véleményüket. Visszatérve a kisebbségi törvényre, ha az nem fogja tartalmazni ezeket az intézményrendszerre vonatkozó vállalásokat, akkor nincs értelme egy ilyen jogszabálynak.

Ha már az önrendelkezésnél vagyunk, mi a véleménye az MKP által kidolgozott autonómiatervezetről? Elfogadhatónak tartja azt, vagy sem?

Őszintén szólva, nem olvastam ezt a tervezetet. Ha azonban önrendelkezésről beszélünk, akkor nem az autonómia felé kellene kacsintgatnunk, hanem, hogy egy többségében magyarlakta megyét alakítsanak ki a tervezett reformon belül. Ez az, ami nekünk a régió felzárkóztatásában is tényleg segítene.

Az MKP autonómiatervezete, amit a párt önkormányzatisági tervezetnek hív, a személyi és egyfajta területi elvet magában foglaló önrendelkezésre épül. Az utóbbi elvvel egyetért?

Nem tudok véleményt alkotni olyasmiről, amit nem láttam és nem olvastam. Ettől függetlenül egyetértek azzal, hogy alakítsanak ki egy magyarlakta megyét. Minden más megyehatár-módosítás csak jobban károsítja majd a magyarlakta vidéket és Dél-Szlovákiát. Ha azonban a területi autonómiáról beszélgetünk, akkor inkább egy magyarlakta megye kialakításáról legyen szó.

Mivel ön a magyar kisebbségi közélet fontos szereplője lett, nehezen tudom elképzelni, hogy ne beszélgetett volna az édesapjával annak közéleti tevékenységéről. Mi az, amit abból akár mintának tart, és mi az, amit elutasít?

Édesapámról, akit nagyon szeretek, rosszat mondani nem fogok. Így 20 év távlatából nem értek egyet azzal a döntésével, hogy a Mečiar-kormány, illetve a HZDS akkori politikusaival egyfajta viszonyt ápolt és a Mečiar-kormány által támogatott pártot vezetett. Ez egy butaság volt, nem kellett volna megcsinálni. Az én feladatom az, hogy ezt a csorbát kiegyenesítsem.

Miért nem vett részt eddig a magyar közéletben?

Ez így nem igaz. Én 2008-tól 2016-ig a Nagykaposi Városi Hivatal jegyzője voltam, ahol nagyon is foglalkoztam magyar ügyekkel. 2013-tól doktoranduszként tudományos szinten foglalkoztam a nemzeti közösségek jogaival. Ez volt a disszertációs munkám témája is, vagyis a nemzeti közösségek jogai és a területi önkormányzatok része ezen jogok érvényesítésében.

A szlovák parlament egyedüli olyan képviselőjeként, aki a magyar nemzetiség ügyeivel kiemelten foglalkozik, hogyan látja a szerepét, feladatát a szlovák törvényhozás és kormány, a magyar kormány, valamint a kisebbségi magyar társadalom hármas viszonyrendszerében?

Összekötő elemként látom a feladatomat. Az a fontos feladatunk van, hogy a nemzeti közösségek jogai, témái, fájó pontjai terítéken legyenek. Bármennyire is nem tetszik a koalíciós partnereknek, vagy a szlovák médiának, a sarkalatos pontokat is fel kell hozni, hogy a jövőben megoldást tudjunk találni. Ezek a kérdések legalább 10 éven keresztül a háttérben voltak. Ezért is meglepőek ezek a témák a szlovák közszereplőknek, akik úgy tekintenek ezekre, mintha a kilencvenes évek viszonyai térnének vissza. Pedig ez nem igaz. Ezek a témák mindig is itt voltak, csak nincsenek megoldva. Legalább beszéljünk róluk, amíg nem lesz hajlandóság ezeket megoldani.

A magyar kormány – nem is csak kisebbségeket érintő – aktuális politikai üzeneteit folyamatosan közvetíti a kisebbségi magyarság felé. Miért ezt a szerepet látja el?

Mert számomra ez a természetes. Nagyon könnyű autentikusnak lenni, ha tényleg azonosulok a kérdéses üzenetekkel.

Van valamilyen szervezett, intézményes kapcsolata a magyar állam és kormány valamely szervével?

Nincs nekem ilyen.

Szijjártó Péteren, illetve a magyar külügyminisztérium munkatársain kívül szokott-e tárgyalni valamilyen magyarországi szervezet emberével?

Alkalomadtán igen, ha összefutunk valamilyen találkozón.

Adott-e már véleményt, javaslatot a Bethlen Gábor Alap valamely munkatársának, kuratóriumának valamilyen magyarországi támogatással kapcsolatban?

Nem, soha. Én magam nem is pályáztam ide. Nem is ismerek senkit, aki ebben részt vesz. Hozzám nem is fordult senki ezzel az alappal kapcsolatban.

Hogyan képzeli el a politikai jövőjét? Azért kérdezem ezt, mert az OĽaNO-ról tudható, hogy a parlamenti képviselők a következő választáson a jelöltlista végére kerülnek, így nagyon sok preferenciaszavazatra van szükségük, hogy újra mandátumot szerezzenek. Ön kifejezetten a magyar választókat szólítja meg, akikből legfeljebb néhány ezren adják a voksukat az OĽaNO-ra. Így önnek ezen a listán matematikai esélye sincs újra a parlamentbe kerülni.

Túl korai lenne erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Nem tudjuk még, hogy mi lesz két és fél év múlva, a parlamenti választás előtt és azt sem, hogy ki, milyen sorszámot fog kapni a jelöltlistán. Ez utóbbi kérdés fél évvel a választás előtt dől el. Az OĽaNO-nak van egy kifejezetten magyarbarát arca, amit még ebben a választási ciklusban meg fog mutatni. Nem tudom, hogy honnan veszi azt, hogy néhány ezer karikát kapnék.

A 2020-as parlamenti választás során végzett exit poll felmérésből tudjuk, mennyi magyar választója volt az OĽaNO-nak és azt is tudjuk, hogy most mekkora a támogatottsága. Illetve tudjuk, hogy ön kifejezetten a magyar választókat szólítja meg. Nem kell különösen bonyolult következtetéseket levonni ahhoz, hogy látszódjon, néhány ezer szavazatra számíthat az OĽaNO listáján.

De azt ön sem tudja megmondani, hogy a mekkora lesz a mozgalom támogatottsága két és fél év múlva.

Egy magas támogatottságú OĽaNO esetén is a mozgalomra szavazó magyarok száma viszonylag alacsony.

Azért is keményen dolgoznunk kell, hogy ez a szám növekedjen.

Ön tehát azért dolgozik, hogy az OĽaNO listájára minél több magyar választó adja a voksát?

Én azért dolgozom, minél több magyar ajkú ember érezze azt, ez a kormány foglalkozik a problémáikkal. Illetve, hogy előrelépés történjen a nyelvhasználat, a nemzeti közösségek jogainak bővítése terén, de olyan dolgokban is tevékeny vagyok, mint a királyhelmeci és a komáromi kórház megszüntetése elleni fellépés. A jövővel akkor fogok foglalkozni, ha eljön az ideje.

A Szabad Európa magyar kiadása szerint a budapesti kormány támogatná, ha ön vezetné az MKP, a Híd és az Összefogásból létrejövő Szövetség nevű pártot. Elvállalná ezt a feladatot, ha felkérnék?

Ez hipotetikus kérdés. Mindenki számára megtiszteltetés vezetni egy pártot. Én ezzel a kérdéssel most tényleg nem foglalkozom.

Ön hogyan látja a Szövetség alakulásának folyamatát?

Többször beszéltem már róla, fontos, hogy a magyar pártok szövetséget kössenek, mert csak ez az egy lehetősége van a magyar közösségnek, hogy intézményi szinten be tudjon kerülni a szlovák parlamentbe. Aggályaim azonban vannak afelől, hogy a néhány hidas politikus ráerőlteti a politikai akaratát erre a szövetségre. Illetve tartok attól, hogy az a gazdasági lobbi háttér, ami a Híd mögött állt, befolyással lehet a Szövetségre is. Ha ezt a Szövetség, azon belül főleg az MKP, ki tudja szűrni, akkor ennek a kezdeményezésnek van esélye. Ha azonban a Szövetség egy Híd kettő lesz, akkor nem hiszem, hogy sikeres lesz.

Az utóbbi esetben el tudja az képzelni, hogy ön az OĽaNO listáján egyfajta alternatívát kínálna a magyar választók számára? A Hidat is magában foglaló Szövetséggel szemben indítana-e politikai projektet?

Azt ki tudom zárni, hogy egy önálló politikai projektet indítsak. Ez még nagyobb megosztottsághoz vezetne, szinte árulás lenne. Önálló politikai pártot alapítani nem fogok.

A kérdés inkább arra vonatkozott, az OĽaNO listáján belül létrehoz-e például egy magyar platformot, ami aztán konkurenciája lehet egy önálló magyar politikai szubjektumnak, amivel ön valamilyen oknál fogva nem ért egyet.

Arról, hogy lesz-e bármilyen platform a párton belül, arról nem én, hanem az OĽaNO elnöksége és pártelnök dönt. Egyelőre nincs szó erről. Ha azonban a párt úgy dönt, létrehoz egy ilyen platformot, akkor ahhoz nekem valahogy majd viszonyulnom kell, állást kell foglalnom, hogy támogatom-e azt, vagy sem. De egyelőre ez nem téma. Ha jól értelmeztem a pártelnökkel való beszélgetéseimet, akkor ilyesmi nem is fog megtörténni.

Ha valamilyen oknál fogva nem sikerülne a magyarokat megszólító közös párt létrehozása, akkor második opcióként elképzelhetőnek tartja, hogy az OĽaNO listája legyen az a hely, ahová a magyar politikum összpontosítja az erejét?

Az OĽaNO már többször megmutatta a magyarbarát arcát, és úgy gondolom, a magyar párt mellett ez a második számú alternatíva a magyar választó számára. Gondoljunk csak arra, hogy az OĽaNO és Igor Matovič volt, aki segített az aláírásgyűjtésben akkor, amikor Bárdos Gyula az államfői posztért indult, az OĽaNO volt az, aki tárgyalt az MKP-val a 2020-as parlamenti választás előtt arról, hogy az utóbbi párt lépjen a listájukra, Matovič miniszterelnök volt az első, aki a trianoni évforduló alkalmával szervezett egy nagyszabású rendezvényt. Itt megmutatta a magyarbarát arcát. Így aztán igen, azt gondolom, hogy a magyar választópolgár számára a második számú opció az OĽaNO kellene, hogy legyen. Szerintem az is.