Jogom van...

Az elektronikus postaládámban naponta fellelhető spam maileknél sokkal jobban utálom a pléhből készült postaládámat hétvégenként elözönlő kéretlen reklámkatalógusokat, hirdetőújságokat. Csak a helyet foglalják a szemetesben, mert mondanom sem kell, útjuk olvasás nélkül oda vezet. A minap, miközben azon igyekeztem, hogy a lehető legkisebb méretűre hajtogassam össze a kéretlen papírhalmazt, hogy a lehető legkisebb helyet foglalja a kukában, kicsúszott belőle egy négyrét hajtogatott papírlap. Rajta az óriás plakátokról már ismert felirat: Jogod van Dönts!

A lapocskát profi tervező készíthette. Öt fekete-fehér portré található rajta, elmosódott, lepattant lakótelepeket, rendelői folyosót, vagy éppen a pozsonyi jogi kart ábrázoló háttérrel. Jogunk van a jobb élethez, áll egy család fényképe mellett. Jogom van az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, olvashatjuk egy csüggedt női archoz társítva. Egy hajléktalanság határán egyensúlyozó, elhasznált ötvenes nő állítja, joga van a munkához. Egy ingerszegény, lakótelepi háttér előtt lefényképezett öregúrnak a tisztes nyugdíjhoz van joga, míg egy bariforma, Lennonszemüveget viselő diák természetesen az ingyenes oktatáshoz való jogát deklarálja. A szórólap szereplői az alkotmányból vett idézetekkel támasztják alá igényük jogosságát. Tény, hogy az alkotmányban benne vannak a szavazásra buzdító lapocskán citált kitételek. Tehát – ha jól értem – minderre az alkotmány jogosít, nem pedig a szórólapok készítője.

A kis kiadvány az állam alaptörvényén túl négy pontban magyarázza, miért kell elmenni, és szavazni a Dzurinda-kormány hivatali idejének lerövidítéséért kiírt népszavazáson. Az első pont szerint: az előrehozott választásokról szóló népszavazás tisztességes és szükséges. Csak a referendum hoz új politikai stílust és jobb életet, hirdeti az utolsó pont. Igen. Annak az embernek biztosan, aki a szórólapokat készítteti.