Jogok és lehetőségek

Ami pedig – ez szintén tény – kevesebb jogot és lehetőséget tartalmaz, mint az új. A politika már csak ilyen: kompromisszumokról szól. Az más kérdés, hogy milyen jellegű kompromisszumokba lehet még belemenni.

Legyen viszont akármilyen jó – vagy „kompromisszumos” – is a törvény, egy biztos: csak akkor lesz igazán értelme, ha használni is fogjuk tudni. Ha használni merjük. E sorok szerzője már többször leírta: elsősorban nem azért fogy a magyar, mert a szlovákok annyira elnyomnák, hanem azért, mert nem képes saját jogait érvényesíteni.

A szlovákiai magyar mentalitás része a panaszkodás. Panaszkodunk, hogy milyen rossz nekünk, miközben sokszor kisebbségi jogaink töredékével sem élünk. Persze, a szlovákok jelentős része nem örül nekünk, nem szívesen lát minket, ettől viszont mi még megszólalhatnánk a megfelelő helyeken magyarul. Ha egyszer jogunk van rá.

Azzal az egyébként nem is olyan kevéssel sem tudunk élni, ami rendelkezésünkre áll. Most kaptunk még valamennyit – egy vagy sok marékkal, ezt döntse el mindenki maga –, ám ez mit sem ér, ha továbbra is úgy állunk hozzá jogaink érvényesítéséhez, mint eddig.

Most valamivel több helyen lehet megszólalni magyarul, rajtunk múlik, élünk-e a lehetőséggel. Pár tucat település, ahol 20 százalék alá csökkent vagy a következő egy-két évtizedben fog csökkenni a magyarság aránya, kapott 20 évet arra, hogy még részben magyarnak érezze magát. Avagy, hogy magához térjen.

S ami fontos, de az utóbbi hetekben kevés szó esett róla: a büntetésekről szóló rész is a törvény része marad. Ez eggyel több lehetőséget kínál arra, hogy valóban éljünk jogainkkal. Persze a megmaradást kikényszeríteni nem lehet. Csak akarni kell.