Jobboldali ballépések

Legyünk egy kicsit jóindulatúak, és vessük el azt az alpári feltételezést, hogy az egyedüli összetartó erő a pénz- és hataloméhség, vagy végső esetben maga a Szentlélek. Van egyáltalán valamilyen közös érték, ideológia, amellyel mindannyian egyetértenek?

A Fico-kormány primitív regnálását követően sokan azt gondolták, hogy a jelenlegi kabinet pártjait a demokrácia iránti nagyobb elkötelezettségük köti majd össze. A nyelvtörvény és az állampolgársági törvény körüli kicsinyes marakodást látva azonban nem lehetnek kétségeink afelől, hogy nem a demokratikus elvek számítanak a kötőanyagnak, hiszen a kormánypártok képviselőinek egy jelentős része ugyanúgy másodrangú senkiháziknak tekinti a magyarokat, mint Fico. Míg ez utóbbi azonban nyíltan kimondta, mit gondol rólunk, a jelenleg hatalmon lévők békejobbot nyújtva, baráti vállveregetés közben vágják belénk a kést.

Ha sokáig keresünk, mégis találunk egy eszmét, amely a jelenlegi kormánypártokat eddig ideológiailag is összetartotta: ez a következetes jobboldali gazdaságpolitika. Az olcsóbban és hatékonyabban működő állam, a lehető legszabadabb piac, a magántulajdon védelme, a privatizáció folytatása, a munkahelyeket teremtő vállalkozókra háruló terhek és az adók csökkentése. Mi valósult meg mindebből? Nos, a takarékos államról szóló terveknek egyelőre nagyobb a füstje, mint a lángja, az „adócsökkentésnek“ köszönhetően pedig az élelmiszerekre kivetett áfa nálunk a legmagasabb az egész Európai Unióban. Közben sok vállalkozó - az összecsapott, felemás törvények miatt - lassan a korábban pokolra kívánt Fico-kormányt is visszasírja. Már csak hab a tortán, hogy az elmúlt hetekben egyre több kormánypárti politikus - köztük a neoliberális elveiről ismert Ivan Mikloš pénzügyminiszter is - kezdi átvenni Robert Fico baloldali populista hőzöngését, harcot hirdetve a bankok, az áramszolgáltatók és a drága élelmiszerek ellen. Ennyit a jobboldali gazdaságpolitikáról mint kötőanyagról. Ha ez utóbbit is elvetjük, marad a pénz- és hataloméhség, esetleg a Szentlélek. Persze, ezek is képesek összetartani egy kormányt négy évig, a nagy kérdés csupán az, hogy minek.