Jobbikot fogtam, nem ereszt

A Jobbikban továbbra is vannak nácik, csak most nem aktívak, mert megtiltották nekik a nácizmusuk gyakorlását. A Jobbik Simicska Lajos lopott pénzén arról kampányol, hogy ő egy antirasszista párt… Ami az elmúlt nyolc évben történt, abban a Jobbikot társtettesnek tartom.

(Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, 2018. március)

Zsidókat listázni nem nácizmus... Az igazán kínos figurák már elhagyták a Jobbikot… Soha nem mondtam olyat, hogy nem fognék össze a Jobbikkal… Az önkormányzati választásokon való együttműködést a Jobbikkal jónak gondolom.

(Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, 2019. február)

Két nyilatkozat, köztük mindössze szűk egy év telt el, s micsoda fordulatok! Persze Karácsony Gergely ellenzéki frontemberrel is nagyot fordult a világ, hiszen tavaly még az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként akart Orbán Viktorral szembeszállni, aztán a kiadós parlamenti választási vereség után a baloldal kirakatában maradva idén a budapesti főpolgármesteri széket célozná meg Tarlós István kihívójaként. Alapból nem egyszerű feladat, ám az ambiciózus alakváltó egykori LMP-politikus napok alatt szembesülhetett az új feladat kockázataival is: a Fidesz nem engedi egykönnyen a számára stratégiailag kedvezőtlen baloldali–Jobbik összefogást, amelynek etikájára és esztétikájára teljesen logikusan tapint rá majd kampányában és sajtójában.
 

Lehet, hogy már egy a tábor, de még nem áll a zászló. Karácsonynak igencsak fel kell készülnie, rutinból hitelességi versenyt nem nyerhet, ahhoz túlságosan gyorsan festette át arculatát a radikális párt, s túlságosan gyorsan lelt benne új barátra a baloldal. Az ellenzék a Fidesz lefektette új választási szabályok miatti fintorgás után a választási összefogás felé halad, a Fidesz pedig némi aggodalommal szemléli, hogy a centrális erőtér körüli ellenzéki kisbolygók Jupiterré akarnak nőni együtt. A hatalom ezen a ponton az elvek és erkölcsök fontosságára apellálna, csak hát ezek már elillantak a személyeskedésre és gyűlöletre fogékony magyar politikából.

Így hát az ellenzéki rivalizálás is a következő hangnemben zajlott: Horváth Csaba szoci főpolgiaspiráns szerint az LMP-jelölt Puzsér Róbert egy troll; Puzsér Róbert szerint Horváth „Csacsi” egy agresszív világ nyomorultja. Közben „a szociológusból lett botcsinálta polgármester” nagyon megverte a balos előválasztáson a „senkiből lett címzetes senkit”, így a következő körben a troll vitázhat vele – a szereplők saját szavaival így lehet összefoglalni, mi történik az ellenzéki térfélen. A nagy tét rányomja tehát nyelvpolitikai bélyegét a küzdelemre, s közben megállapítható, hogy egy lényegében alig létező pártocska embere megint megmutatta az MSZP helyét az ellenzék hajóján: ott lent, a kazánházban. Egy kérdés maradt még: Karácsony vajon mikor fakad ki megint, hogy „a f...ért hagytam magam rábeszélni erre a főpolgármester-jelöltségre” – ahogyan egy éve már felsóhajtott hasonlóképpen.

Egyelőre olyan ez a balos előválasztás, mint a házibuli, ahol te próbálod szórakoztatni a nőt egész éjjel, a végén mégis más viszi haza.

Tarlós István budapesti főpolgármester pedig hátradől és figyel, s bök egyet a kihívón, hogy még ő is több fát ültetett az elmúlt négy évben Zuglóban, mint Karácsony. A baj nem jár egyedül, kiderült az is, hogy a korábbi szociológus által vezetett Zugló olyan kerület, ahol veszteséges a fizetős parkolás működtetése, ami körülbelül olyan, mint homokhiányt jelenteni a Szaharából. 
Ha Zuglóban az önkormányzatnak ráfizetéses a parkolási rendszer, akkor vajon nyereséges lenne-e a kerület polgármesterét ősztől a budapesti városházán parkoltatni – e kérdés megfordulhat számos fővárosi választó fejében, akiknek közben a nyári Air Race betiltásával kedveskedik elöljárójuk.