Jobb nem volt?

Jókai hőseinek kora óta eltelt néhány év, de a sóhaj időszerű maradt: csak perünk ne legyen a legfelsőbb bíráknál! Lejár Harabin legfelső bíró mandátuma, s a Legfelsőbb Bíróság tagjai eddigi főnöküket jelölik újra. Ez harmadszori mandátumot jelentene, eközben a teljesen független és pártatlan főbíró már volt a HZDS színeiben miniszter is. Ha a függetlenség és pártatlanság feltételét valaki komolyan venné az országban, akkor nemcsak Harabin, hanem több tucatnyi közjogi méltóság vagy tisztségviselő vehetné kalapját, de ne tessék félni, nem veszi komolyan senki. Nem csoda hát, hogy a bíróságok társadalmi megítélése siralmas, bár ehhez nem is annyira az ethosz hiánya és a bírói karban oly otthonos meghasonlottság járult hozzá. Inkább a szomorú tapasztalat. Vannak ügyek, amelyek felháborítják a „közt” vagy a nagyon enyhe ítélet, vagy éppen az érthetetlenül kemény szankció okán. Nyolc évet kap egy fiú, aki ifjúi meggondolatlanság következtében szétrúgja egy rendőr lábát, de továbbra is gond nélkül veszélyeztetheti útjainkon a többiek biztonságát Ján Slota köztudomásúan részegen sofőrködő expolitikus. A Gorilla ügyben nem történt semmi – évek alatt az égvilágon semmi – ellenben igazságügyi miniszterünk egy evidensen bűnöző közszereplő ügyében fellebbezéssel él (igaz, itt a bíróság nem ijedt meg, az illetékes testület ítéletét helyben hagyta). Meg az apró-cseprő ügyek – forduljon a polgár bizalommal a bírósághoz, az évekig húzódó per borítékolható, mintha a felek kifárasztására menne ki a játék. De mindez semmi ahhoz képest, hogy a főbíróról csúnya dolgokat ír a sajtó, az albán drogmaffia főnökével hozzák össze. A tényt, hogy legalábbis pertu telefonáltak, a főügyész nyilvánosan megerősíti, de ezután a főbírónak haja szála nem görbül, nemcsak pozícióját és fizetését őrzi meg, de duplázni is tud a poszton, s jogerősen megítélnek neki 150 ezer euró anyagi kártérítést. Hát ez az egy, egyetlenegy eset önmagában diszkvalifikálja a nevezett személyt, hogy főbíró lehessen. S hogy pontosítsunk: nem is annyira a 150 ezres kártérítés, meg a per, amelyet emiatt indított. A diszkvalifikáló az, hogy a főbíró még csak nem is érti, hogy ebben mi a rossz! Ő miért ne védhetné a becsületét, igazát? Nos, ha ezt ő nem érti, sőt, értetlenségének nyilvánosan hangot is ad, akkor vajon hogyan várhatjuk el tőle – és az őt jelölőktől –, hogy sokszor bonyolult jogi kérdéseket magyarázzon el a nyilvánosságnak, hogy hasonló bűncselekményeknél a jog miért engedélyez hol 8, hol 4 évet, hol feltételest. Vajon hogyan várhatjuk el attól az embertől, aki az átlagbér majd 200 szorosát képes becsületsértési ügyben kiperelni magának, hogy bármit is hitelesen és elfogadhatóan fogadtasson el a közvéleménnyel. Persze, formailag Harabin főbíró lehet. A testület nem talált jobbat – te jó ég, akkor milyen ott a többi? Félő, meg is választják. De akkor ne csodálkozzunk azon, hogy akik tehetik, nem bízzák magukat az államra, önerőből védik magukat, vagy agyonkorrumpálnak mindenkit. Aki pedig nem engedheti meg magának? Beletörődik, vagy elmegy. A rezignált polgár képtelen az értékteremtésre, a távozó másutt teremt értéket, a korrumpáló és a korrumpált a maradék értékeket szipolyozza. Nos, így itt nem lesz sem Amerika, sem olcsóbb kenyér. Esetleg banánköztársaság.