Jó kutya, helyedre!

Talán itt az ideje, hogy mindenki túltegye magát a nagy, kényelmes, első körös siránkozáson, ami elárasztotta a sajtót és a közösségi oldalakat Donald Trump elnökké választásának hírére. Ahelyett, hogy a világ végéről vizionálunk, megnézhetjük például, miért tartják az Amerikai Egyesült Államok politikai rendszerét a világ legfejlettebb demokráciájának. Többek között azért, mert a hatalommegosztás elvének érvényesítése érdekében olyan rendszert építettek fel, melyben a végrehajtó hatalom egyáltalán nem csinálhat bármit, amihez kedve szottyan. Az USA tehát nem egy autoriter rendszer, melyben az elnök szabadidejében azzal szórakozik, hogy atomtöltetű rakétákkal lövöldöz célba a sivatagban. Vannak ilyen országok, de az USA nem ilyen.Trump helyzete ebben az esetben még annál is nehezebb, mivel párton kívülről érkezett jelölt, vagyis a képviselőházat és a kongresszust (egyenlő amerikai parlament) nem saját csicskásaival töltötte fel, ahogy ez mifelénk szokás. Az amerikai képviselőházban és a kongresszusban is többséget szerzett republikánus jelöltek közt olyan szenátorok, kormányzók, és egyéb, több évtizedes politikai múltú személyek állnak, akiket távolról sem lehet rendszerellenesnek nevezni, de még Trump-pártiaknak sem. És az ő parlamenti szavazataik nélkül az új elnök a következő négy évben nem fog menni semmire. Ők a republikánus párt valódi erős emberei, akik most szépen megköszönik Donaldnak, hogy megnyerte nekik a választást, ugatásával messzire zavarta az ellenséget, most pedig rászólnak: jó kutya, sarokban a helyed! Mostantól fogva ugyanis a párt legfőbb dolga az lesz, hogy kitalálja, hogyan nyerhetik meg a következő választást is. Ehhez nyilván valamit meg is kell csinálni azokból az ígéretekből, amelyeket Trump a kampányban tett. De négy év múlva ugyanezzel a rendszerellenességgel nem kampányolhatnak, hiszen akkor Trump maga ellen kampányolna, minthogy mostantól ő a rendszer. A többi tényező (tagállami hatáskörök, üzleti lobbisták, bíróságok, civil szektor stb…) felsorolására, amelyek döntéseit befolyásolhatják, itt nincs is hely. Ja, hogy fura lesz, hogy a világ egyik vezetője baromságokat beszél, és vállalhatatlanul viselkedik? Hát, ez fura lesz, de egyrészt erre a szerepre már nincs rászorulva (a muszlimok kitiltásáról szóló linket például már le is vették a hivatalos honlapjáról), másrészt ha folytatja is, megint legalább megtanuljuk: attól, hogy valaki magas tisztséget visel, még lehet egy sötét paraszt. Ilyenekből ugyanis felénk sincs hiány, meg sehol a világon. Igazából a legtöbb választott vezetőnk hatalommániás, arrogáns kretén, csak vagy nem tudunk róla eleget, vagy nem vagyunk hajlandók ezt beismerni.  Mi itt nem igazán ismerjük az amerikai emberek valós életét, valós problémáit, akármennyi részt láttunk is eddig a Szívek szállodájából. Az eredményekért, a jól működő társadalomért dolgozni kell, folyamatosan, nálunk is, meg máshol is, ebben nincs semmi fura. És hát ez nemcsak a politikusok dolga, hanem minden egyes emberé, aki a saját otthonában, környezetében többet tehet a békés, normális viszonyokért, mint bármelyik választott állami tisztviselő.  Trump megválasztásával aligha kezdődik új világ. A régi világban maradunk, csak fel kéne lassan ismerni, hogy ez a világ nem állandó, hanem folyamatosan változik. Jó hír lehet, hogy főleg mi alakít(hat)juk, ha vesszük a fáradságot, és odafigyelünk rá.