Jó és rossz döntések

Potenciális választóikat hivatalosan máig sem tájékoztatták arról, vajon megkezdte-e a munkát az a két munkacsoport, amely az egységes érdekképviselet értékrendjét és kereteit dolgozza ki, s kik a tagjai e testületeknek. Pedig egy közleményt, főleg a pártok támogatói megérdemelnének.

Végre az elmúlt napokban a pártelnökök életjeleket adtak magukról. Igaz, nem mindig szerencsés megnyilvánulásokkal. A pengeváltásokat Forró Krisztián kezdte, aki az MKP elnökeként beszólt a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetem lázadó hallgatóival szolidaritást vállaló Sólymos Lászlónak, hogy ne a magyarországi ügyekkel, hanem a szlovákiai magyarság gondjaival törődjön. Kisvártatva a Híd elnöke váltott ki értetlenséget nemcsak a partnerei, hanem mások körében is azzal, hogy leült tárgyalni Tomáš Druckerrel, a Dobrá voľba elnökével. Amiről Sólymos két leendő magyar szövetségese csak a sajtóból értesült. A Híd elnöke utólag azzal érvelt, hogy csak egészségügyi kérdésekről tárgyaltak, kávézgatás közben. Hírügynökségi jelentés szerint viszont Drucker arról is érdeklődött, hogy halad a három magyar párt tárgyalása, majd kijelentette: „Ha nem születik egyezség, akkor meg kell fontolni az észszerű együttműködést a Dobrá voľba és a Híd között”. Ezt a felvetést a szlovák pártelnök magánkezdeményezéseként lehet értelmezni. Mások szerint azonban már az úgynevezett B tervet készítik elő. Akadtak olyan jól értesültek, akik szerint a Híd egyfajta nyomásgyakorlást alkalmazott, mert úgy véli, csigalassúsággal haladnak az egyesülést előkészítő tárgyalások.

Mózes Szabolcs meg az MKP párkányi képviselőit dühítette fel egy bejegyzéssel, amelyben a helyi önkormányzati lap főszerkesztőjének leváltása miatt háborgott, valamiféle jelképes tőrdöfést emlegetve. Mire a városatyák felszólították: ne általánosítson, konkrétan nevezze meg, kik a cselszövők, mert az ő frakciójuk kétszer is a menesztés ellen szavazott.

Ha a három magyar pártelnök legutóbbi nyilatkozatai alapján szófelhőt rajzolnánk, akkor minden bizonnyal a kölcsönös bizalom kifejezés lenne a meghatározó. Ami a jelek szerint a fentebb említett szerencsétlenkedések ellenére nem párolgott el. Jelzésértékű, hogy közösen koszorúztak a szabadságharc pozsonyi mártírjainak nyugvóhelyén. Újabban vitafórumokra is együtt járnak. Közös levélben fordultak a jövő évi népszámlálás ügyében a Statisztikai Hivatalhoz, valamint a közlekedési miniszterhez, akivel a fontossági listán az utolsók közé sorolt dél-szlovákiai útépítésekről és egyéb infrastrukturális beruházásokról akartak tárgyalni. Ám a tárcavezető pökhendi válaszában annyit vetett oda, hogy parlamenten kívüli pártokkal nem óhajt tárgyalni. Vagyis a három hazai magyar pártnak jelenleg nincs kellő politikai súlya. Nem ez a miniszter az egyetlen szlovák politikus, aki így vélekedik. Hazai magyar közösségünk alapvető érdeke ezen változtatni, leginkább a pártegyesüléssel, amely megnyithatja az utat a parlamentbe való visszatérés felé. Ebben a folyamatban sok a nyitott és meglehetősen bonyolult kérdés. Berényi József szerint nem kell elkapkodni a tárgyalásokat, a zárt ajtók mögötti viták megszellőztetésével pedig nem érdemes traumatizálni a közvéleményt. Csak hát a remélt egyezséget el kell fogadtatni a támogatóikkal. Esetleg a mostani bírálóikkal is. Ehhez pedig az észérveken kívül kellő idő is szükségeltetik. Ezért nagy hiba lenne, ha követnék Petőfi Sándor révén kipellengérezett Pató Pál elhíresült jelszavát.