Járőrözünk, járőrözünk?

Az 1991 óta működő, a rendszerváltással szinte egyidős szervezet nemhogy legális, de magas szinten bírja az államigazgatási szervek és az állami erőszakszervezetek támogatását. Szlovákiában nincs hasonló, törvényes háttérrel működő, jellemzően bűnmegelőzési tevékenységet folytató, az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezet. A rendfenntartás állami monopólium, ahogy egyébként Magyarországon is, a polgárőrök legfeljebb értesíthetik a hatóságokat, illetve visszatarthatják az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig. Ezt bármelyik állampolgár megteheti, ha tudja és/vagy meri. Egyébként arra, hogy azok a jellemzően kisebb települések, amelyeknek nem futja a költségvetésükhöz mérten viszonylag drága községi rendőrség létrehozására, községi járőrszolgálatot működtetnek, nálunk is van erre példa. Ezek tagjai azonban – szemben a magyarországi, önkéntes polgárőrökkel – a község alkalmazottai. Ilyen irányú törekvés a több település gettóiban is sikerrel működő roma járőrszolgálat is. Próbálkozások tehát vannak. A modern társadalomban az emberek nem járnak felfegyverkezve, hanem adót fizetnek, amelyből az állam szavatolja, hogy ha felhívjuk a 158-as telefonszámot, akkor előbb-utóbb történik valami. A vasút területén és a vonatokon a rendfenntartásra a megalakulásától a közlekedési minisztérium alá tartozó, majd 2009-ben a belügyminisztériumhoz átkerült, lényegileg a rendőrségbe beolvasztott vasúti rendőrség az illetékes. A vasút ezen felül igénybe veheti – bizonyos területeken igénybe is veszi – biztonsági cégek szolgáltatásait. Az viszont megengedhetetlen, egyben elképzelhetetlen, hogy a vasút üzemi területén valaki a saját szakállára elkezdjen bármilyen – akár biztonsági – szolgáltatásokat nyújtani. Ki-ki képzelje el, hogy a munkahelyén egyszer csak megjelenne három ismeretlen pacák, és járőrözni kezdene (vagy éppen lángost sütne, mindegy), mert úgy gondolná, ez a helyes. Ez az egyik ok, amiért abszurd Kotlebáék járőrözési kísérlete. Itt akár ki is tehetnénk a pontot, nem jogosultak rá, ne csinálják, kész. Van azonban még néhány lehetséges vetület, amelyeket érdemes felvillantani. A jegyváltás csak utazásra jogosít fel, további tevékenység végzésére nem. Igaz, attól még sétálhatnak fel-alá a vonaton, ha valaki kérdőre vonja őket, legfeljebb azt mondják, a mosdót keresik. A „járőrtevékenységet” mindenféle előképzettség nélküli személyek végzik, akik erre nincsenek felkészítve. Kotleba is azt emelte ki, hogy „jól tűrik a stresszt, és jó testi adottságaik vannak”. De a rendfenntartás nem erről szól. Még ahhoz is 78 órás tanfolyamon kell részt venni, hogy valaki biztonsági őr lehessen. Községi rendőr mintegy három hónapos, állami rendőr kétéves képzés után lehet valakiből. Ehhez képest az, hogy valaki markos legény, nagyon kevés. A vasút területén elkövetett bűncselekmények száma csökkenő tendenciát mutat. Mindez nyilván nem vigasztalja azokat, akik ennek ellenére bűncselekmény áldozatai lettek. A közrendet azonban mindenkor a törvényes keretek között kell fenntartani, hacsak nem akarunk visszatérni a vadnyugati állapotokhoz.