Ján Kuciak hagyatéka

Ha optimistán akarjuk látni a dolgokat, akkor vehetjük is annak, mert Szlovákia valóban megváltozott 2018 februárja után. Amit két éve még el sem tudtunk képzelni, hogy a Smer húsz százalék alá zuhan és nem alakít negyedszer is kormányt, az ma egyre valószínűbbnek látszik. Ki hitte volna, hogy Robert Kaliňák politikai nyugdíjba vonul, Tibor Gašpart nagy nehezen, de mégis sikerül meggyőzni, hogy mondjon le, és Dobroslav Trnka volt főügyész ellen vádat emelnek hatásköri visszaélés miatt. Ez tényleg több, mint amit remélni mertünk 2017-ben, de sokkal kevesebb, mint ami ahhoz kellene, hogy más ország legyünk. 

Mert Robert Kaliňákot soha senki nem fogja már felelősségre vonni sem Malina Hedvigért, sem a kormánygéppel elhurcolt vietnámi állampolgárért, sem Ladislav Bašternák áfacsalásainak fedezéséért. 

Vígan motorozik és biztos nagyokat röhög azokon a párttársain, akik nem szálltak ki időben a süllyedő hajóból. 
Tibor Gašpar ugyan már nem rendőrfőkapitány, de a rendőrségen belül ott maradtak az emberei, vagy a hozzá hasonlók, akik ugyanúgy információkkal üzletelnek és bűnözőkkel szövetkeznek, mint ő. Dobroslav Trnka is csak egy éjszakát töltött letartóztatásban, másnap már fel is mentették, nehogy eljárjon a szája nagy elkeseredésében. Igaz, Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkosait elfogták, bíróság elé állították, nagy valószínűséggel el is fogják ítélni őket. De abban, hogy a megrendelő Marián Kočnert is elítélik, ne legyünk biztosak (legalábbis ebben az ügyben). Ő is túl sokat tud, túl sok befolyásos személynek végzett piszkos munkát, sokaknak van félnivalója tőle. Egy szolgálatot azonban biztosan tett mindannyiunknak: a Threema-üzenetein keresztül megmutatta, mennyire kézben tartható a rendőrség, megvásárolható az igazságszolgáltatás, korrupt a politikai hatalom. 

Ennek köszönhetően 

valóban megváltozott a szlovák társadalom: sokkal kiábrándultabb. 

Az elmúlt két évben annyi szenny ömlött a nyakunkba, mindaz, amit megtudtunk, olyan szörnyű, hogy félő, végül teljes apátiához vezet. Az igazság ugyanis gyakran valóban földbe döngöl, de azt is Zuzana Čaputová mondta, hogy felelősen dönteni csak a szuverén, tájékozott állampolgár tud.

Ján Kuciak valódi hagyatéka, hogy ezt az igazságot kell keresnünk és követelnünk, pátosz és felhajtás nélkül, de annál kitartóbban. Ő és a menyasszonya az életüket adták érte, nekünk csak kellemetlen vagy kényelmetlen. 2018 tavaszán még tízezres tömegek tüntettek a tereken, ma sokan már azt sem hiszik, hogy érdemes elmenni szavazni.

Az elkötelezettség és akarat, ami huszonkét éve, Mečiarék leváltásakor még érezhető volt, ma sehol sincs, pedig a tét most sem kisebb. Csak mi lettünk közömbösebbek, rezignáltabbak, elkeseredettebbek. 

Nem csoda, olyan sokkterápiában volt részünk, hogy ma még magunk sem tudjuk, meggyógyulunk-e tőle, vagy végleg válságosra fordult az állapotunk. Szlovákia valóban vészesen közel került az igazsághoz és megváltozott az elmúlt két év alatt. Hogy mennyire és milyen irányban, az február 29-én fog kiderülni.

A szerző a Vasárnap munkatársa