Isten óvja a királynőt!

Igencsak elítélendő módon arra gondoltam a minap, hogy II. Erzsébet királynő halála után meg kell változtatni az Egyesült Királyság himnuszának szövegét, amelyet hetven éve énekelnek. Prozódiailag nem nagy változás lesz ez, amúgy is hímnemben írta a szöveget bizonyos Henry Carey, abban az időben, amikor férfi ült a trónon.

Az elmúlt hétvége a jubiláló királynőről szólt, vele voltak tele a híradások, még a háború is háttérbe szorult miatta. Az is kiderült, hogy a 96 éves uralkodó nincs jól. Vélhetően a háta közepére sem kívánta a grandiózus ünneplést, a szuperkoncerttel megkoronázott második napot ki is hagyta, ha úgy tetszik, igazoltan hiányzott a buliról, amely róla szólt.

Bár a királynő a család legnépszerűbb tagja (Vilmos herceg és Katalin hercegné követi őt a dobogón), a britek tulajdonképpen azt akarták demonstrálni, hogy a monarchia él és virul, egyáltalán nem elavult modell, továbbra is van létjogosultsága. Azaz a „Tik-Tok világban” is hangsúlyozni szerették volna a hagyományok, az állandóság megnyugtató jelenlétét. Egy olyan pillanatban, amikor senki sem tudja, mi vár ránk.

Persze nem minden angol osztja ezeket a nézeteket. Vegyük csak a legendás punkzenekar, a Sex Pistols 1977-es slágerét. A királynőt „nem emberi lény”-nek tituláló God Save the Queen antimonarchista himnusz lett, anno mesterségesen kellett megakadályozni, hogy vezesse a brit kislemezlistát. Most azonban újra kiadták a dalt, és azonnal a lista élére ugrott, mert digitális korunkban már nem lehet kiküszöbölni az ilyesmit.

Szóval nagy viták dúlnak a színfalak mögött, és a brit lakosság korántsem egységes annak megítélésében, hogy érdemes-e tovább finanszírozni az adófizetők pénzéből a királyi családot, akiknek alanyi jogon jár az életfogytiglani jólét és semmittevés.

De csitt!, további ünneprontás helyett képzeljük magunkat ennek a nőnek a helyébe. Alig 26 évesen került a trónra, apja korai halála után – tudják: a dadogós György király A király beszéde című filmből – úgy, hogy ifjú férjével épp Afrikában „turnéztak”, és fekete ruhát sem vitt magával, annyira nem számított semmi rosszra. Hazatérve már ő volt a királynő.

Nyilván kiskorától mondogatták neki, mi vár rá, de mégiscsak tény, hogy nem volt választási lehetősége. Senki sem kérdezte, akarja-e ezt az egészet. Főleg, miután a család első botrányhőse, Erzsébet édesapjának bátyja, a leendő király elhúzott egy amerikai színésznővel a szabad életbe. Ha ez a skandallum nem történik meg, Erzsébetből sosem lett volna királynő.

Nem tudjuk, milyen. Csak annyit tudunk róla, amennyit az általa játszott szerep enged. És II. Erzsébet remekül játssza ezt a karaktert, jobban, mint A korona című Netflix-sorozat összes szereplője együttvéve. A nép, az istenadta nép pedig oly kíváncsi minden apró kulisszatitokra, hogy arra nincsenek is szavak.

A királynő egy mese főszereplője, amely mesét életben kell tartani minden áron. Isten óvja őt, a címszereplőt, az asszonyt, akit kész helyzet elé állított a sors, és aki hősiesen végigreprezentálta az életét, egy letűnt kor utolsó bástyájaként.