Ismét megtel(he)t az SzNF tér Pozsonyban

Bár amellett kiállok, hogy a polgárok a legfontosabbak a társadalomban, mert ők tartják fenn, és éltetik az országot munkájukkal adóikkal, tisztességes magatartásukkal. A kezekkel magasra emelt feliratok közül hármat kiemelnék: „Állítsuk meg őket!”, „Szlovákia szégyelli magát miattatok”, valamint a nagy trió „Fico, Kaliňák, Gašpar”, és folytathatnám még. A tüntetésnek lesz folytatása: január 18-ára újabb megmozdulást szerveznek a pozsonyi SzNF térre és más városokba.

Sokáig emlékezetes lesz számunkra, hogyan kezdte munkáját a Smer negyedik kormánya a Hlas testvérpártja hathatós támogatásával. Szinte a hatalmuk első órájában nekirontottak a hatalom harmadik ágának, az igazságszolgáltatás – rendőrség, ügyészség, bíróságok – megcsonkításához. A lényeg az, hogy a három igazságszolgáltatási ágból, amelyek az igazságszolgáltatás láncszemei, eltávolítsák és megbélyegezzék azokat az embereket, akik tudják, milyen súlyos törvénysértéseket követtek el a Smer előző három kormányának főszereplői. Szerintük azokat kell megbüntetni, akik veszélyeztetik a jogállam és a demokrácia működését az országban, amit ők követtek el, és tesznek most is egészen 2006-tól, s előtte a múlt század 90-es éveiben a HZDS három kormánya indított el Mečiar autoritatív hatalmaskodásával. Tulajdonképpen onnan erednek a Smer negyedik kormányának gyökerei. Teljesen fordítva beszélnek. Mást tesznek, mint amit hirdetnek a lakosságnak. Azokban az években sem volt a legnagyobb bűncselekményeknek semmilyen jogi elégtétele, és most azt gondolják, hogy ezt lehet folytatni, csak hatalom kell hozzá. Azt óriási hazugságokkal, csúfos kampányukkal megszerezték. Most azokat az embereket távolítják el az igazságszolgáltatásból, akik a dolgukat végezték. Közben a jogállamiság alapelve az, hogy a törvény előtt minden polgár legyen egyenlő. Normális országokban az igazságszolgáltatás független a hatalom végrehajtó ágától, ahol a törvényhozás a hatalom fő, meghatározó ága, amely ellenőrzi a végrehajtó és igazságszolgáltató hatalmi ágak tevékenységét. Megint egy ember kezébe csúszott a hatalom három ága. Akit, ha akar, minden polgár jól ismer.

Ennek a politikai ámokfutásnak az a szomorú következménye, hogy az áldozatot próbálják ültetni a vádlott padjára. Nincs az az igazságszolgáltatás, amely ebben a helyzetben jogi elégtételt tegyen lehetővé. Ékes példája ennek Malina Hedvig megveretése és meghurcolása, amelyet úgy akart lezárni az ügyeletes hatalom, hogy a bűncselekmény nem történt meg, az áldozat csak kitalálta. S ettől még sokkal súlyosabbak is voltak, eddig még mindig következmény nélkül. Az említett kilencvenes években is és a 21. században is. A valóság és lehetőség értelmetlenül számtalanszor elszakadt egymástól a jogi folyamatokban, amelyeket nem lehetett befejezni. Meggyőződésem, hogy Szlovákiában addig társadalmi nyugalom nem lesz, amíg nem teszik az asztalra az újságíró és jegyese meggyilkolásának körülményeit. Az előre lépéshez az kell, hogy a választásra jogosultaknak a négyötöde azt mondja az újabb (előre hozott) választáson, amit az összes nagyobb városban magasba emelnek az emberek: „Elég volt Ficóból!”

A jogállam olyan társadalom, amelyben a két fogalom együtt halad az időben, mert ez megvalósítható. Ezért volt 1989-ben a rendszerváltás is. Lehet, hogy most is szükség lenne rá.