Irány a szamizdat

Hasonló utat járt be az Új Szót kiadó társaság is, zászlóshajója ugyancsak térden és garázsban készült eleinte. A különbség annyi, hogy ennek a kiadónak van külföldi befektetője, nem is jelentéktelen játékos. Van még egy harmadik jelentős, egyébként bulvárkiadó, annak csak külföldi befektetője van - s olyan pletykák terjednek, hogy a tulajdonos szívesen megszabadulna szlovákiai érdekeltségétől.  A hír érdekessége nem a tulajdonosváltás, hanem az, hogy az új kiadó a Penta csoporthoz kötődik. Mint ahogyan egy másik csoporthoz való kötődést sejtenek a bulvárkiadó feltételezett eladásánál. Csupa rossz hír. Nem, nem az újságíróknak. Az olvasóknak, a médiafogyasztóknak. Nem mindegy ugyanis, ki a meghatározó sajtótermékek kiadójának tulajdonosa (egyáltalán nem véletlen, hogy a szabad sajtóra oly nagyon megorroló mečiari garnitúra anno 50 százalékos adót vetett volna ki a külföldi tulajdonú kiadókra). A szlovák sajtópiacot évekig az mentette meg a tartalmi süllyesztőtől, hogy a „nagyok“ kiadói sose voltak kormányközeliek. Tévedés ne essék: a szlovák sajtópiacról nagyon sok mindenben van elmarasztaló véleményem, és színvonalát tekintve sem tudok szuperlatívuszokban nyilatkozni. De az biztos, a kormányok soha nem tudták megvenni a nagy lapokat, legyenek azok akár bulvártermékek, akár közéleti napi- és hetilapok.  Az egykori Republika vagy a kassai vasmű pénzügyi lobbijához került Národná obroda ékes példái annak, miként veszíti el a közvetlenül hatalomhoz köthető sajtó az olvasókat, a piacát, idővel a létét is. Csehországban az egyik leggazdagabb ember – mindennek tetejébe a jelenlegi pénzügyminiszter – fölvásárolta a legerősebb (és eddig legszabadabb) nagy lapokat. A Penta most szerzett egy nagyon olvasott és sikeres hetilapot, egy aránylag sikeres bulvárlapot(meg néhány jelentős folyóiratot). Egy másik pénzügyi csoport rövidesen megszerezheti a legnagyobb bulvárlapot (bár ezt egyelőre tagadják), s ki tudja, hogy a Sanoma magyar kivonulása, a német kiadók cseh kivonulása után mi következik. Mindenütt a hazai tőzsdecápák vagy újmilliárdosok lettek a tulajok - s mint olyanok, a kormányzatokhoz, a hatalomhoz való közelségüket nem tagadhatják (Babiš cseh pénzügyminiszter hiába is tenné).  Lehet a sajtót sok mindenért szidni. A külföldi befektetőket is. De ami ezután következhet, az nem abban látszik majd meg, hogy „mit ír megrendelésre a lap“ (az összeesküvés-elméletek fanjainak most mondom, ez nem így működik, akármennyire jó ezt hinni), hanem abban, hogy MIT NEM ÍR MEG. Csehország intő példa, egy szlovákkal összehasonlíthatatlan minőségű és dinamikájú sajtópiac tört derékba tavaly. A szlovákiai kiadóeladás egy ilyen folyamat kezdete. Konklúzió nincs. A sajtópiac nem amatőr, öntevékeny mozgalom. Hatalmas pénzeket mozgat még kis országokban is, ergó a tőzsdecápákra rálicitálni majdnem lehetetlen. Alternatíva lehet kettő: a közszolgálat és a szamizdat. Önök melyikre tippelnek?