Intés után porhintés

Felháborodva utasította vissza pénteken Vladimír Mečiar az amerikai NATO-nagykövet szavait. Pedig Nicholas Burns csupán megismételte a tagfelvétel ismert kritériumait és hangsúlyosan szólt arról az elvárásról, hogy a tagságért folyamodó országnak a diktatórikus torzulásokat kizáró demokratikus jogrendje és hiteles kormánya legyen. Burns kimondta, hogy az előző kormánypárt - vagyis a HZDS - az elmúlt csaknem négy esztendőben nem igazolta hitelt érdemlően állítólag gyökeresen megváltozott politikai értékrendjét. Tulajdonképpen ez derült ki a tavaly novemberi kirakatrendezvényükön, amelyen a NATO-tagság iránti elkötelezettségüket igyekeztek elhitetni. Csakhát minden éles szemű elemzőnek feltűnt, hogy a HZDS átvedlését három vezérszónok bizonygatta: Az egyik Vladimír Mečiar volt, aki három és fél évvel ezelőtt lemondott a képviselői mandátumáról a máig súlyos bűntények elkövetésével gyanúsított, s a törvényes felelősségre vonás elől külföldön bujkáló Ivan Lexa javára. A pártvezért Gustáv Krajči követte, aki belügyminiszterként népszavazást hiúsított meg a NATO-tagságról. És szónokolt Rudolf Žiak is. Őt pedig mindmáig azzal gyanúsítják, hogy a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) egyik vezetőjeként különböző provokációkkal igyekezett megakadályozni Csehország és Magyarország integrációs törekvéseit. Sajnos, túlontúl ismerjük a szlovák igazságszolgáltatás csigalassúságát, számos bűnüldöző személy korrupt ügyeit és vérlázító döntéseit, s már csak ezért sem vehetjük komolyan az exkormányfő szavait, aki minduntalan azzal érvel, hogy a gyanúba fogott hívei közül mindenki ártatlan, hiszen máig semmit sem bizonyítottak rájuk. Mečiar szirénhangjával sem tudta elkábítani az amerikaiakat és a szövetséget. Idehaza viszont továbbra is ködösít: azt hangoztatja, hogy szabad, demokratikus választások lesznek Szlovákiában. Ezt a tényt egyébként senki sem vonta kétségbe. Burns csupán azt ismételte meg, hogy a novemberi prágai csúcsértekezleten milyen országot tartanak érdemesnek a NATO-tagságra. Szlovákiát semmiképpen, ha Mečiar visszatér a hatalomba, vagy ha a HZDS újra kormányzati tényező lesz. Az amerikaiak intése közvetve a kormánypártok felelősségét is fölvetette, akik egyre gátlástalanabbul kizárólag saját politikai túlélésükön ügyködnek, életképtelen koalíciók összetákolásán törik a fejüket, tovább növelve ellenlábasaik táborát. Holott szeptemberig egyetlen fontos feladatuk lenne: kormányzati ténykedésük eredményeire épülő programmal elhitetni minél több választópolgárral, hogy nem a NATO-nak és az Európai Uniónak van elsősorban szüksége Szlovákiára, hanem az ország boldogulását segíti, ha bejutunk földrészünk nyitott, demokratikus közösségébe.