Ingyenpénz, semmiért

A feltétel nélküli alapjövedelem egy gyűjtőfogalom, az értelmesebb elméletek pedig nem tűnnek annyira másviláginak, hogy ne lehetne róla vitázni és egyre kevesebben is tartják megvalósíthatatlan képzelgésnek. Persze az is lehet, hogy az alapjövedelem gondolatának népszerűsége a korszellem terméke, s amint nem lesz gazdasági válsághelyzet, mindenki elfelejti azt.

Többen több dolgot értenek a feltétel nélküli alapjövedelem alatt. Az elképzelések közös eleme, hogy egy bizonyos összegű juttatás alanyi jogon járna az állampolgároknak – automatikus járadékról van szó. A leggyakoribb ellenérv, hogy egy hasonló rendszer senkit sem ösztönözne munkára, gyakorlatilag automatizálja a szociális segély fogalmát egy olyan közegben, ahol sokan „élősködnek a rendszeren.” A helyzet ennél árnyaltabb: az életrevalóbb elképzelések ugyanis az alapjövedelemre nem egy újabb tételként tekintenek az állami költségvetésben, hanem azt feltételezik, hogy az életjáradék minden más segélyt és állami ösztönzőt kivált. Elvileg tehát az „ingyenpénz” bevezetése magával hozná a különféle járulékok, segélyek, állami kedvezmények és bónuszok megszűnését, spórolni lehetne a bürokrácián és a hivatalokon, valamint minimálisra csökkenne a tér az ügyeskedésre. Egy ilyen rendszeren ugyanakkor nem a legszegényebbek és a munkanélküliek nyernének, hanem egyenesen ők lennének a legnagyobb vesztesek. Hiszen a rendszer nem a leszakadó társadalmi rétegek minimális szintre hozatalára, hanem mindenki egyenlő kompenzálására lenne beállítva, a társadalmi szakadék hosszú távon csak növekedne a legszegényebbek és a legvagyonosabbak között.

Az alapjövedelemről szóló vita még gyerekcipőben jár, igazán pedig a következő években válhat meghatározóvá. Maga a gondolat nagyon friss, több rendszeren kívüli politikai párt is magáévá teheti a koncepció valamelyik formáját (akár Szlovákiában is, Magyarországon már megkezdődött a párbeszéd). A friss, hagyományos rendszerből kilépő gondolatokra egyenesen vevők a tömegek. Az alapjövedelem ugyanakkor nem csak politikai tömegtermék, legalább annyira aktuális a gondolata a posztmodern társadalmak legnagyobb dilemmája kapcsán: a termelés és a szolgáltatások robotokkal való helyettesítése ugyanis szintén felveti a dilemmát, mit kezdhetnek magukkal ilyen közegben az emberek. A svájci népszavazás nem egy hiba a rendszerben, hanem az alapjövedelemről való széles körű társadalmi vita egyik első lépcsőfoka.