Ilyenek voltunk

Tudod, fiacskám, áprilisban az emberek még kiálltak az erkélyre tapsolni az orvosoknak, nővéreknek. Nagy volt az összetartás, mindenki megkérdezte az idős szomszédait, mire van szükségük a szemközti boltból. Gumikesztyűben utaztunk a buszon. Fertőtlenítettük a bevásárlókosár fogantyúját. Óránként kezet mostunk. Szegény nagyapád július végén veszítette el az állását, mert bezárt az étterem, nem kellettek pincérek. Jóska bácsi eladta a keverőpultot és a furgont, mert senki sem hívta őt koncerteket hangosítani. A szemközti fodrászat csak ősszel ment tönkre, a nyári hónapokban még kinyithatott. Örült is Erzsike néni, hogy csak ide a sarokra kell elkacsáznia, ha ondoláltatni szeretne. Emlékszel rá, ugye, a kétkutyás szomszéd nénire? A kutyusok ott csaholtak a fodrászat előtt, amíg a gazdájukat odabent szépítették. Hozzá tartoztak a lakótelepi idillhez. Ahogy a kis varroda is, ahová augusztusban egyszerre csak egy embert engedtek be, a többiek sorban álltak odakint, és unalmukban beszélgetni kezdtek. Először ruhákról, anyagokról, varrási technikákról, arról, hogy sajnos felszedtek pár kilót a karantén alatt, ezért muszáj kiengedni, betoldani, tágítani itt-ott.

Aztán jött a többi téma. Például, hogy a fenti szomszédok mégis csak elutaztak Horvátországba, mert már szabad. Felelőtlenek, vakmerőek, és főleg ragaszkodnak a szokásaikhoz, hogy évente egyszer pancsolhassanak a tengerben, heverhessen a homokban. Mert ami jár, az jár.

Elvégre az ember egész évben gürcöl. Üléshuzatokat varr az autógyárban.

Kenyeret süt a pékségben. Számítógépes programokat kreál. Falakat meszel. Szóval csupa olyasmivel foglalkozik, amit alaposan ki kell pihenni.

Mások meg téli népek, ők a síparadicsomokra gyűjtenek egész évben.

Mert ahogy azt a latin mondja: sízni muszáj. Nem is merte a kormány bezáratni a sípályákat 2020 telén, ott tolongtak a téli sportok szerelmesei a műhó fedte terepen. És nem sejtették, milyen rosszul teszik. Tudod, akkorra már nagyjából mindenki felmérte, melyik kockázati csoportba tartozik, úgyhogy a fittek és fiatalok csak ímmelámmal tartották be, amit feltétlenül muszáj volt, és úgy gondolták, ők nem kaphatják el a vírust.

Mi, átlagemberek, akik se nyaralni, se telelni, nem jártunk már évek óta, és (népiesen szólva) örültünk, hogy lyuk van a fenekünkön, fura dolgokat vettünk észre magunkon 2020 őszén. Egy idő után már nem törődtünk másokkal. Nem izgatott, hogy a szomszéd néninek van-e kenyere, teje. Tapsolás helyett fütyültünk az egészségügyiekre, pedig sokkal több dolguk volt, mint tavasszal.

Karácsony előtt pedig már nagyjából úgy viselkedtünk, mint oroszlántámadáskor az afrikai szavannán menekülő zebracsorda. Tanultátok ti ezt a suliban? Nem baj, elmondom. Ha a ragadozó elkap és földre ránt egyet közülük, az küzd és kapálódzik, amíg meg nem fullad. A többiek pedig távolabbról nézik egy darabig, aztán megnyugodva legelésznek tovább.