Idézőjeles liberális

A parlamenti matematika tudorait már hetek óta foglalkoztatja az ANO-képviselők várható magatartása. A koalíciót még komolyan vevő optimisták szeretnék hinni, hogy Rusko csapatának zöme nem képezi át magát függetlenné, magyarán szólva nem növeli azoknak a honatyáknak a számát, akiknek köszönhetően se hatékonyan működni, se összeomlani nem képes a Dzurinda vezényelte koalíció. Furcsa krízis gyötri a szlovákiai politikát. Ebből talán még De Gaulle se találná meg a kivezető utat, pedig a tábornok mestere volt a válságmegoldásnak. Sokan és sokszor leírták, mit mondott, amikor Párizs számára nemcsak Algéria elveszítése volt a tét, hanem rövidlátó generálisok a francia demokráciát is kockára tették. „Ha egy folyamat nem állítható meg, meg kell gyorsítani.” A szállóigévé vált mondás érvényesítése, persze, némi kurázsi és önzetlenség nélkül elképzelhetetlen. Szlovákia eddig nem szült olyan személyiséget, aki merné vállalni a válság gyorsításának kockázatát, viszont az elviselhetőnél többen vannak, akik „függetlenként” a legtöbbet ígérőre várnak. Elképzelhető eredményes válságmenedzselés 15 év alatt féltucatnyi pártot megjárt haszonlesőkkel? Legyünk jóhiszeműek, tegyük fel, hogy a magát liberálisnak tartó ANO-ban is vannak még nemes eszmények által vezérelt politikusok, akik ha netán távoznak az eljelentéktelenedő pártból, ezt nem azért teszik, hogy a miniszterelnök kilóra megvegye őket. A jó szándék azonban itt már nem elegendő. A szlovákiai politikát teljesen megfertőzte, hogy a 150 tagú parlamentben már most, az ANO igazi kataklizmájának beindulása előtt is van 22 magát félreérthetetlenül riszáló képviselő, akinek se a koalíció önzetlen erősítése, se összeomlasztása és így a helyzet tisztázása nem érdeke. Hónapok óta nem múlik el hét anélkül, hogy gazdasági miniszterként az ANO elnöke ne cáfolná anyagi vonzatú konkrét tettel, hogy pártja liberális politikai erő. Az energiaipar privatizálását minden skrupulus nélkül úgy vezényli le, hogy a rendszer részvénytöbbségét bármelyik pályázó vásárolja meg is, az mindenképpen állami tulajdonban marad. Ez akkora tranzakció, hogy a röpködő milliárdokról hallva a kisember legfeljebb a fejét kapkodja, és ha nem akar is, félkézkalmárkodásra kezd gyanakodni. A koreai autógyár telke felvásárlása körüli problémákról értesülve azonban már a közönséges halandó is képet tud róla alkotni, hogy mit értsen azon, ha Rusko azt mondja: liberalizmus. A zsolnai földtulajdonos esetében nem milliárdokról van szó, hanem legfeljebb

százezres tételekről. Az ilyen összeg már kézzelfogható. Itt már látja a földje kisajátításával fenyegetett törpebirtokos, mit jelent az, ha Rusko beszél liberalizmusról. Tehát az ANO ma nem ok nélkül tanyázik a népszerűség 5 százalék alatti tartományában. A menteni, ami menthető jelszóból kiindulva Rusko most pártja, az SDKÚ és a Szabad Fórum erőinek egyesítésére, a Smer ellensúlyának létrehozására tesz kísérletet. Mintha az elmúlt két év alatt már Dzurinda és Šimko is nem tett volna meg mindent politikai kétbalkezessége bizonyítására!