Huszonöt éve halt meg Leonyid Brezsnyev

Huszonöt éve, 1982. november 10-én halt meg Leonyid Iljics Brezsnyev, 1964 és 1982 között az SZKP, a szovjet kommunista párt és a szocialista blokk vezetője, akinek neve ma a „pangás” korát és a többi pártvezérnek adott elvtársi csókokat idézi fel.

Ukrajnában született 1906-ban, a pártba 1931-ben lépett be. A bolsevik uralom korában nőtt fel. Gyorsan haladt előre a pártapparátusban, ahol a sztálini tisztogatások következtében sok hely „szabadult fel”. Csillaga akkor kezdett meredeken emelkedni, amikor pártfogója, Hruscsov került Sztálin helyére. 1960-ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke lett, s egyre több lehetősége adódott külföldre utazni, ahol nagy kedvvel vásárolgatott márkás ruhákat és autókat. 1962 után kilépett Hruscsov árnyékából, s amikor elődjét félreállították, 1964-ben ő került a párt élére. Nem nyilatkozott elítélően Sztálinról, sőt a náci Németország legyőzésének huszadik évfordulóján dicsérően említette a generalisszimuszt. 1965-ben nyíltan kimondta, hogy a Szovjetunió saját érdekövezetének tekinti a „baráti szocialista országokat” és kész azokat megvédeni a külföldi támadásoktól. A Brezsnyev-doktrína értelmében ha valamelyik „testvérországban” veszély fenyegetné a szocializmust, az közös ügy. Az elvet az 1968-as prágai tavasz idején ültették át a gyakorlatba: az Alexander Dubček irányította csehszlovák vezetés „revizionistának, szovjetellenes?nek” és a „liberalizmus irányába mutatónak” minősített politikája miatt Brezsnyev elrendelte a Varsói Szerződés tagállamainak intervencióját.

Vezetésének utolsó éveit a pangás időszakaként emlegetik, a pártfőtitkár rohamosan romló szellemi állapota miatt a háttérben álló emberek vették át az irányítást. A Szovjetunió 1979-ben bevonult Afganisztánba, ám ezzel olyan kilátástalan konfliktusba bonyolódott, amelyet már a kitüntetésekhez erőteljesen vonzódó vezető utódainak kellett megoldani.