Hudson, 1933

Lehet, hogy a horkolásnak is van bája, sok horkoló egyed legalábbis azt hiszi, de az biztos, hogy nem diszkrét báj. A zajra a radiátor is felébredt. A csövek búgni kezdtek. Jó ebédhez szól a nóta, térjetek hát nyugovóra. Ebben az inspiratív környezetben eszembe jutott az ún. Hudson-vizsgálat, amelyet épp 80 esztendővel ezelőtt, 1933-ban végzett J. L. Moreno, a szociometria módszerének megalkotója. A New York állambeli Hudson Intézet 13–18 éves lányok javítóintézete volt. Tulajdonképpen egy lakótelep, ahol a felmérés idejében 505 lány lakott, házanként húszasával, egy-egy családanyai szerepet betöltő nevelőnő köré csoportosulva. A vizsgálat elején elmondták nekik, hogy újraszervezik a lakóbeosztást. Megválaszthatják a lakótársaikat, az a feladatuk, hogy írják fel annak az öt lánynak a nevét, akivel lakni szeretnének. Moreno a szociometria módszerét alkalmazta, vagyis a lányok rokonszenvi választásai alapján feltárta a köztük uralkodó társas kapcsolatok rendszerét. Ez a kapcsolatrendszer hálózatot alkotott, több kisebb hálózat hálózatát. Voltak hálózatok, amelyek egymástól elszigetelten működtek, de voltak olyanok is, amelyek bizonyos személy(ek) által kapcsolódtak egymáshoz. Például külön hálózatuk volt a fehér és a színes bőrű lányoknak, de szexuális kapcsolatokon keresztül ezek a hálózatok is érintkeztek. Vagyis a szexualitás bizonyos esetekben képes volt felülírni a faji szempontot. A hírek is a hálózatokon keresztül terjedtek, pontosan követve a kapcsolatok hierarchiáját: az alacsonyabb fokon álló lányokhoz nem juthatott el hamarabb az információ, csak a felettük álló lányokon keresztül. És megvolt a határ, ameddig terjedhetett. Ahol megszűnt a bizalom, ott megállt a hír. Mindez arról árulkodik, hogy az intézeti szabályrendszeren kívül ebben a közösségben egy nagyon erős, nem hivatalosan lefektetett szabályrendszer is működött, amelyet ildomos volt betartani. Nem véletlenül írta Moreno, hogy a hálózat a közvélemény boszorkánykonyhája, aminek csatornáin keresztül befolyásolják, nevelik és pusztítják egymást az emberek. Igen, a csatornákba öntött tartalommal pusztítani is lehet. Ma ezt már mindenki tudja. Vagy legalábbis sejti. A szomszéd, aki éjszaka horkol, napközben néha a cigányokat, de legfőképp a magyarokat szapulja. Honnan tudom? A mi házunkban a közvélemény a falakon át is terjed. Egyébként jó szomszédok vagyunk, azt mondja, minket nagyon szeret.