Hú, de adtunk az angoloknak

És Szlovákia ott is maradt. Az ember szereti sémák szerint leélni az életét, sablonokban gondolkodva, gondolkozás nélkül – ha már egyszer tyúkszaros. A politikusok hazudnak, a rendőrök hülyék (igen, a városiak is), a magyarok..., hát ezt majd meglátjuk, a szőke nők szőkék, a skótok skótok, az angol szurkolók pedig szétvernek mindent, ami még nincs (szétverve). Azt viszont nem tudtam, hogy az új sablon szerint aki részeg, azt le kell lőni, mint egy kutyát. Válogatás nélkül, hiszen tudjuk, hogy a részeg ember erőszakos, válogatni meg a vadkörtében szokás. (Vacsorarendelésnél a pincér kedélyeskedik a kidobó emberrel: Combját vagy nyakát?).

Én azt tervezem, de inkább csak elképzelem, hogy mi lenne, ha egy éjszakán végigmennék Pozsony belvárosán és mindenkibe, aki öt sörnél többet ivott, beleeresztenék egy sorozatot. A nőkbe is! Európa felkapta a fejét, hogy milyen könnyen rántanak nálunk fegyvert. Pedig nekünk kellene, hiszen mi élünk itt. (Úgy értem, nem fegyvert rántani, hanem felkapni a fejünket.) Ha ez lesz a módi, minden Slovan–Trnava (Fradi–UTE) meccs előtt-után tömeges kivégzések lesznek. És mi lett volna, bírtuk volna golyóval, ha még a futballhuligánok is eljönnek Pozsonyba? De hát őket ki sem engedték a szigetről.

Na és a rendőrök (emlékszünk, a hülyék). A karhatalom mindig alaposan és jó előre felkészül, amikor „rosszhírű” szurkolók érkeznek Pozsonyba. Ez körülbelül annyit jelent, hogy előre eldöntik, szétverik az egész társaságot, ha törik, ha szakad, és aztán sípszóra (hisz focimeccsen vagyunk) berohannak a szektorba és így is tesznek. Gondolom, nem kell emlegetni a Fradit. Azt hallottam, Európában ez úgy működik, hogy figyelik a tömeget, és kiemelik a rosszalkodókat, a székdobálókat vagy akár a huhogókat, elvezetik őket, és ha tovább rosszalkodnak, akkor rálépnek a lábukra. Persze, az egész tömeget nem lehet kiemelni a huhogó tömegből. Sokan mégsem hallották, hivatalból. Szilárd hallhatta a gyepen, így aztán elnézést is kért, amikor visszarepült Angliába. Az állami sajtóiroda (és még sokan mások) azonban végig állítólagos huhogásról írt, és kénytelen-kelletlen arról is beszámolt, hogy Németh Szilárd állítólag bocsánatot kért az állítólagos huhogásért. Én évekig azt hittem, a bagoly huhog, de úgy látszik, a nyelv néha tanácstalan a primitivizmusokkal szemben. Jaj, most elárultam, a magyar focipályákon is hú de honos. Szóval nem a bagoly, hanem a majmok huhognak a lelátón, ha az ellenfél csapatában van színes bőrű játékos. De a szlovák válogatottnak is megvannak a maga színes bőrűi: aki a 24. percben még „Sziiiili, Sziiiili”, a vége felé, egy kihagyott helyzet után már „kurvimagyari”, így, többes számban, és többekében. Ez a helyzet.

Mégis, egyetlen szlovák politikus szájából sem hallottam, hogy elítéli a „szurkolók” rasszista megnyilvánulásait (ha igen, elnézést; szlovákiai magyaréból hallottam), persze ilyesmire nem is volt nagyon idő, hiszen a héten megalakult a parlament és felállt a kormány. És állt vagy másfél órán át, amíg elhangzottak a képviselői eskük. És állt az elnök is, állhatatosan, aztán másnap szintén, mert akkor meg az új kormány alakult meg, és tette le az esküt. Ebből a sok állásból csak egyetlent emelnék ki: amilyen kegyetlen az újságíró-társadalom, ha jön egy új, egy szebb, egy szőkébb, rögtön dobja a régit. Mindenki az SDKÚ 26 éves szőke bombázóját, Zuzana Plhákovát ajnározta, még a rádió is bemondta, mennyire csini, hadd egye a fene a hallgatót. Várjuk a szűzbeszédet. Bezzeg Diana Dubovskára rá se bagózott senki, csak hervadozott a HZDS-frakcióban. És ezután már illatos levélkét sem kap a magyarok padsorából – ahogy egyszer bevallotta egy showműsor kedvéért.

De már mindegy, úgyis kitörni készül a háború. Cicciolina ugyanis megint felajánlotta magát Szaddám Huszeinnek, hogy megmentse a világbékét. Én úgy megijedtem, mert azt hittem, Szaddám rögtön kilő három rakétát, csak úgy vaktában, ő is úgy megijed. Erre jött Anettka, aki Kövér Lászlót vonná ki így a közéletből. Ezt hívnák biológiai fegyvernek? Akkor meg szerelje már le valaki.

Mégis, az ember ilyenkor önkéntelenül elgondolkozik azon, vajon jómaga mire lenne hajlandó a világbékéért.

Vagy miért lenne képes mire?