Honatya a háló szélén

Talán mégsem következik be a gyalázat, amit az jelentene, ha Szlovákia parlamentje érdemben foglalkozna a képviselők életfogytiglani járadékban részesítését célzó kezdeményezéssel. Már az is botrány, hogy a társadalom mostani helyzetében honatyai agyból ilyen ötlet kipattant. A hír vétele után nem azt próbáltam megállapítani, hogy Franciaországban, az USA-ban, netán Brazíliában a kiérdemesült honatyáknak jár-e kegydíj. Életszerűbb az összehasonlítás, ha olyan rendszerrel történik, amely ugyan hírhedt volt, de amelyet mégiscsak közelről ismertünk.

Az 1989-es fordulat után a kommunista pártelnökség levéltárát böngésző történészek egyike rábukkant arra a levélkötegre, amely a párt- és állami elit tagjai nyugdíjjogosultságának kiemelésére vonatkozó törvénykezdeményeket tartalmazza. A dokumentumhalmaz csak nagyon mérsékelt szenzációt keltett. Ebben az is közrejátszott, hogy - noha 40 év alatt újból és újból felbukkant ilyen elképzelés - átfogó, az egész nyugdíjrendszerbe illesztett intézkedés soha nem lett belőle. Az apparátus korosodó részének igyekezete csak igyekezet maradt; a pártvezetés tartott tőle, rossz vért szülne, ha a társadalom krémjét általános érvényű jogszabállyal részesítenék nyugdíjkedvezményben. Ami, persze, nem jelentette, hogy különböző mértékben „bélelt“ borítékkal, pénzzel járó kitüntetéssel stb. ne gondoskodtak volna az egyenlők és a még egyenlőbbek megkülönböztetéséről.

Ahhoz túlságosan sokat tudok a pártállami éra politikai és jogalkotási gyakorlatáról, hogy az apparatcsikok nyugdíja törvény általi kiemelésének meghiúsulását a rendszer önmérsékletének minősítsem. Viszont arról is eleget tudok, miként, milyen stílusban, főleg pedig milyen eredménnyel történik nálunk a törvényhozás. Sokatmondó statisztikát lehetne produkálni a hatékony, az átdolgozásra szoruló és az egészen selejtes törvények arányáról. ĺgy, vállalva a lekomcsizás kockázatát, merem állítani, hogy a realitásérzéket tekintve képviselőink jelentős része legfeljebb döntetlenre áll a pártállamiakhoz viszonyítva.

Akinek agyából kipattant ez az ötlet, az minden bizonnyal feladta a harcot. Nehezen képzelhető el a helyzetismeretnek akkora hiánya, hogy egy aktív politikus ne venné észre, Szlovákiában milyen mértékű manapság a politikusellenesség. A járadék kezdeményezése az az utolsó szalmaszál, amibe a szociális háló felé „zuhanó“ politikusok még bele próbálnak kapaszkodni. De még mindig egyenl#bbnek tekintik magukat...