Forrong Szerbia – még nem látni a végét

Adott egy ország és annak társadalma, amely a 90-es években átélt több háborút és az azokat kísérő válságokat. Noha 2000 őszén megdőlt Slobodan Milošević rendszere, az azt követő években több oknál fogva nem tudott kialakulni normális, hosszú időn át fennmaradó és a társadalom egészét jól reprezentáló politikai pluralizmus. 2012-től mindmáig az az Aleksandar Vučić vezeti ilyen vagy olyan (jelenleg épp államfői) minőségében az országot, aki a 90-es években a Szerb Radikális Párt fontos tisztviselője volt. 

A Vučić-rezsim egyik legfőbb belföldi elve a hatalom fenntartása érdekében az, hogy az ország elszegényedett társadalmát folyamatosan sakkban tartsa az állam és részben a magánszektor leuralásával. A csaknem 800 ezres (!) párttagság által is óriási befolyást gyakorol a mindennapokra. Aki nem áll be a sorba, az nem is nagyon jut forrásokhoz. Eközben mindent átsző a rendszerhez tartozó emberek despotizmusa. Nemcsak a belgrádi, hanem a helyi hatalmasok igényeinek is meg kell felelni a mindennapokban. 

Kétségtelen, hogy pragmatista felfogása és kiszámíthatósága elfogadható partnerré emelte Vučićot a Nyugat szemében is. Ám politikai rendszerének természete önmagában hátráltatja az ország uniós csatlakozását, miközben nem sikerült neki a jugoszláv háborúk örökségének feldolgozása sem. 

Minderre azt mondják most a tiltakozók, köztük vezető szerepet vállalva az egyetemisták, hogy elég volt. Hogy mi lesz ennek a végleges politikai következménye, az még nem világos. Vučić engedményei és „vezéráldozatai” (többek között a miniszterelnök is lemondott már) láthatóan nem voltak elegendőek. Az emberek a despotikus, fojtogató viszonyok eltűnését szeretnék elérni – majd az azt követő méltóbb és jobb életet. Az ellenzék (mondhatni) hagyományosan szét van esve, de a tiltakozók egyébként sem akarnak már politikust látni. 

Ám mit tesz ezalatt a szerbiai magyar kisebbség érdekvédelmét ellátni hivatott párt? Nagyjából szapora pótcselekvéseket végez úgy, hogy az elnök, Pásztor Bálint nem túlságosan harsányan, de elutasítja a tüntetéseket. A Vajdasági Magyar Szövetség történetének első szakaszában ellenállt Miloševićnek és a szerb vulgárnacionalizmusnak. Ma viszont a 90-es évekbeli szerb politikai elit tagjaival, azok örököseivel ápol szoros, opportunista szövetséget. Hatalmi pozíciók ide vagy oda, a kisebbségi (magyar) politizálás Szerbiában is rohamosan veszít az erkölcsi tőkéjéből, s egyáltalán a szabad politikai mozgásteréből.