Holtbiztos

Még egy közönséges társasjáték szabályait se tudom megjegyezni. A Gazdálkodj okosan-t is olyan kaotikus felfogásban játszom, hogy mindenki valamilyen fifikus stratégiára gyanakszik, és ez annyira leköti a figyelmüket, hogy az eltaktikázott húzásaik miatt kénytelen vagyok nyerni. Az elmúlt nyáron több banktól is kaptam hitelfelvételi ajánlatot. Újabb hitelre nem volt ugyan szükségem, másrészt nem volt pénzem nyaralásra. Gondoltam, legalább hűsölök egy kicsit a nagy kánikulában. Sorra jártam hát a légkondicionált bankfiókokat. Türelmesen végighallgattam mindenkit, mindenhol megittam egy-egy kancsó citromos vizet, és hogy ne nézzenek kukának, megmutogattam nekik a konkurencia ajánlatát. Így ment ez egy hétig, körbe-körbe, mígnem az egyik tanácsadónál elszakadt a cérna, és konszolidáció címén felére csökkentette a korábban felvett hitelem kamatát. Mivel itt mentalevelet is tettek a vízbe, beleegyeztem. Úgy látszik, most másnemű egzisztenciám forog kockán, mert életbiztosítási angyalkát küldtek a készletből. A megbeszélés első percei még normális keretek között zajlottak, de miközben szabványkérdéseire válaszolgattam, egyre sűrűbben ráncolta homlokát, egyre gyakrabban szökött fel ápolt szemöldöke. Majd letette a szemüvegét, és hosszan nézett a szemembe, hogy nem viccelek-e vele. Mivel nem vicceltem, kénytelen volt hangosan felnevetni. Aztán közölte velem, hogy ilyen körülmények között ebből a gyatra fizuból nem lehet minden istencsapására felkészülni. Biztosra kell mennünk. Nézzük, mi a zicher? Első körben a halált húztuk ki. Arra nem költünk. Aki szeretett életünkben, az temessen el a saját zsebéből, no, nem? No, de! Tetszett, ahogy szembeszállt a halállal. A többes számmal pedig teljesen lekenyerezett. Mit nekem a temetetlen hullánk!? Fő, hogy ketten nézünk szembe a bizonytalan jövővel. A java viszont csak ezután következett. A lehetséges egészségkárosodások hosszú listáját tárta elém, akárcsak egy étlapot. Hát, mit mondjak? Nem vagyok válogatós, de képtelen voltam választani a sok ínyencség közül, úgyhogy egy hét halasztást kértem. Most pedig azon vívódom, hogy mit tudnék jobban kiélvezni ezen a világon, anélkül hogy haló poraimban megbánnám. A maradandó egészségkárosodással járó autóbalesetet vagy a hosszan tartó, súlyos betegséget? Csak nehogy infarktust kapjak közben, mert menten megüt a guta.