Hit, legitimáció, (t)rend

Ilyen szempontból – is – Magyarország akár regionális nagyhatalomnak tekinthető, hiszen a választások eredménye nemcsak az ország, hanem szomszédai, a régió, sőt Európa régióbeli politikájára is hatással lehet.

Ezt a Fidesz két választási forduló között tanúsított (kampány)magatartása váltotta ki. A magyar kampány durva (negatív) hangneme, de elsősorban Duray Miklós – baráti alapon elmondott — szónoklata a Kossuth téren nemigen használt ott a Fidesznek, de ártott itt az MKP-nak. Robert Fico meglehetősen ostoba nyilatkozatáról nekünk ugyan meglehet az elmarasztaló véleményünk, ám az MKP potenciális szlovák szavazói gondolkodóba estek. A kisebbségi-többségi kapcsolatrendszer kényes dolog: több év munkáját teheti tönkre egy felesleges szerepvállalás. Természetesen sokan lehetnek, akik úgy tartják az MKP-nak nincs szüksége szlovák szavazatokra. A parlamenti matematika azonban egyszerű: az MKP választási eredményének fontossága egyenesen arányos az érdekérvényesítéssel. Vagyis minél több parlamenti mandátum, annál nagyobb lehetőség a magyar célok megvalósításához.

Biztos, hogy a Fidesz-elit viselkedésének elemzése még jó ideig foglalkoztatja majd a politikai elemzőket, nem utolsósorban azért, mert a Fidesznek, hatalmas ellenzéki tömbként, továbbra is meghatározó szerepe lesz a magyar politika formálásaban. Immáron felépített kliensrendszerrel rendelkező, a jobboldalt a MIÉP kiejtésével mára csaknem teljesen bekebelező, hajdanán radikálisan liberális pártból jobboldali politikai erővé vált. Arató András írja: a Fidesz észrevetette, hogy a jobboldalt őskövületként működő politikai szervezetek uralják, amelyeknek fogalmuk sincs, mit kíván egy modern Magyarország (Magyar Narancs, 2001 április 17.) A Fidesz ezt tudta, megtervezte és profi módon végrehajtotta az ehhez készített stratégiáját: 1994-ben az alig 7 százalékból 1998-ban már koalíciót tudtak alkotni, 2002-ben pedig csaknem ötven százalékra (!) növelték a szavazótáborukat. Soha eddig ez még nem sikerült politikai pártnak (Közép) Európában.

Más kérdés, hogy szívós profizmus mellett a Fidesz-fiúk bizony megszegték a demokrácia íratlan (a parlament és az ellenzék korlátozása), de a kampány idején helyenként a demokrácia írott szabályait is (lásd közszolgálati média szerepe a kampányban). Bármennyi kritika érheti azonban a Fideszt, figyelemreméltó az a stratégiai eltökéltség, amellyel megtervezte és végrehajtotta terveit. Nagy szükség lenne a hazai magyar fronton az effajta stratégiai gondolkodás meghonosítása, nem is beszélve saját kis őskövületeinkről. A szocialista oldalon is pontosan a stratégiai gondolkodás és tervezés hiányolható kisebbségpolitikai kérdésekben. ĺgy jogos a kérdés, mit várhatunk mi az új magyar kormánytól?

A két választási forduló közt a Fidesz-kampány eredményeként rengeteg „hit” kering nálunk is. A „veszélyben minden, amit elértünk” két választási forduló közötti szlogenje a magyar határon túl talán még inkább felfokozottabbá vált a kedvezménytörvény (szlovákiai) vitájának tükrében. A magyar kormányban domináló Fidesz olyan hosszú távú fejlesztési és támogatási projektumokat támogatott, amelyeket eddig egyik magyar kormány sem tett/mert. A magyar nyelvű egyetem tervezése, majd a megvalósítási terv koncepciózus beindítása, a magyar tőke tervezett régióbeli befektetései, az ún. magyar házak támogatása olyan hosszú távú befektetések a magyar közösségek számára, amelyet minden magyar kormány csak támogathat. A Fidesz azonban az otthoni klientúrájának építését a határon túlra is kiterjesztette. Ez a gyakorlatban nagyjából annyit jelentett, hogy a magyar közalapítványok szakmai alkuratóriumi rendszerét fokozatosan egy szűk csoport érdekérvényesítése jellemezte. Paradox módon, ahogy Magyarországon a Fidesz a szocialista-kommunista kliensrendszert próbálta lerombolni, addig nálunk a Fidesz-ügyfelek egy része viszont nem is akármilyen kommunista múlttal rendelkezik.

Nem valószínű, hogy az új kormány megszüntetné a kedvezménytörvényt, hiszen az MSZP az Országgyűlésben támogatta ezt a jogszabályt, ami egy demokratikus társadalmi-politikai rendszerben kötelez. Valószínű viszont, hogy az új magyar diplomácia csak szót ért majd a szlovákkal. Csak remélni tudom, hogy az új kormány nem támogatja a már kialakult kliensi érdekcsoportot, hanem visszatér ahhoz a támogatási rendszerhez, amelyet – csak emlékeztetőül – 1995-ben reformált meg az MSZP-SZDSZ kormány. Akkor – többek között – a közalapítványi rendszer reformja megszüntette a magyarországi közpénzek „nejlonszatyros” átjuttatását a határokon túlra. Ekkor született meg egy átláthatóbb, határon túli szakmai tanácsok által legitimált támogatási rendszer.

A következő magyar kormánynak nem kevesebb feladat jut, mint visszaállítani a természetese kapcsolatokat, éspedig egy átlátható és számon kérhető (!) támogatási rendszer (rend) segítségével. Mindez egyszerű feladatnak tűnik, ám nyilvánvalóan nem lesz sétagalopp....