Híd–MKP és a ragadós budapesti recept

Folytathatnánk is ezen a nyomvonalon, ha éppenséggel a külön utas politika a 2020-as szlovákiai parlamenti választás kimenetelét tekintve ne lenne kockázatokkal terhes a magyar és az interetnikus képviseletre nézve.
Az együttműködésről való hangos gondolkodás abban is hasonlított a magyarországi helyzetre, hogy a felek már előzetesen hangot adtak bizonytalanságuknak, hogy a szavazótáboruk elfogadná-e ezt az együttműködést. Jogos vélekedés: Magyarországon a 2018-as választás során tapasztalhattuk is, hogy például a Jobbik szavazói előzetesen a kutatásokban, majd ténylegesen a választáson is kisebb arányban szavaztak át a baloldali pártok jelöltjeire, mint fordítva. A baloldaliak a Nagy Közös Cél (Orbán leváltása) érdekében túlléptek a néppártosodó Jobbik posztfasiszta múltján, illetve azon, hogy ezzel a Jobbik vezetői a baloldali közösség előtt nem számoltak el. A jobbikosok jelentős része számára viszont a baloldaliak „azok, azok a régiek”.

A Jobbikhoz hasonlón az LMP vezetői is úgy érveltek, hogy szavazóik nem kívánnak a „20. századi pártokra” szavazni. Az ökopárt elitje ebben mindenképp tévedett, nem volt olyan nyilvános kutatás, ami ne a szavazóik együttműködési hajlandóságát mutatta volna. Viszont nem létezik automatikus átszavazás sem egy-egy összefogás esetén: a választók gyakran ezt edukáció nélkül is megteszik, nem ritkán pedig még akkor sem. Mindenesetre az LMP küszöb alá esése mutatja, hogy a magyarországi ellenzéki választók tudják büntetni azt, ha valaki úgy tartja fenn álláspontját, hogy azzal nem tud hozzájárulni a magasabb célhoz.

A helyzet távolabbról nézve hasonló: jogos felvetés volt, hogy a Híd és az MKP szavazóinak egy része az elmúlt évek feszült viszonya után nem egy opportunista, a növekedések elmaradása miatti lépésként értelmezte volna-e a döntést. 

Biztos lettek volna ilyen, a saját pártjukkal szemben kritikus szavazók, de a másik oldalról éppen amiatt indulhatnak most büntetőexpedícióra a szavazók további csoportjai, mert ez az együttműködés elmaradt.

Más kérdés, hogy a magyar közösségnek, ha tagjai igazán és kifejezetten magyar érdeket képviselő pártra akarnak szavazni, sok választása nem maradt – a Progresszív Szlovákia magyar tagozatának megalakulása ide vagy oda, a pártnak a jelenleginél jelentősebben be kell ivódnia a magyar közösségek tudatába, hogy ott megkapaszkodjon az előbbi pártok mellett. Ennek feltétele sok más mellett a Híd és az MKP kilátástalan teljesítménye, illetve a progresszívek megfellebbezhetetlen és innovatív magyar képviselete lenne. És mindezeknek, vagy ezek látszatának néhány hónap alatt, 2020 február végéig be kellene érnie.
Tudott dolog, hogy minden megegyezési szándék igazi indikátora, hogy az ajánlat reális legyen. Mint ismert, az MKP 50–50 százalékban akarta felosztani a közös listát. 

Erre egy, a politika természeti törvényeire érzékeny politológus azt mondhatná, hogy az ajánlat nem mérlegeli a két párt támogatottságának különbségét, és az elmúlt évek politikacsinálásban és a politikai rendszerben betöltött szerepüket, súlyukat.

Emellett egy-egy választási eredmény, főleg a legutóbbi választásé csak annyiban lehet érv egy tárgyalási folyamat során, amennyiben az eredmény által kirajzolódó erőviszonyok közép- és hosszútávon is fennállnak. Azaz a szlovákiai európai parlamenti választás eredménye – különösen az EP-választás sajátos természete miatt – kevéssé lehet referencia ebben az esetben. Egészen mást mérlegelnek a választók egy hazai parlamenti, jelentős belpolitikai következményekkel járó választáson, mint egy EP-választás alkalmával.
Például azt, hogy legalább az egyik párt bejusson. De mindebből még nem következik, hogy a Híd indulási pozíciója sokkalta kedvezőbb lenne, a szlovákiai belpolitikai események és az azokról szóló tényfeltáró munkák láthatóan hatással vannak a párt vezetőinek megítélésére.
A kampány nagy kihívása lesz mindkét párt számára, hogy milyen módon lehet az egymással szembeni konfliktus hangsúlyozása nélkül elhozni/megtartani a magyar közösség szavazatait. Nem függetlenül ettől a kérdéstől, de csak komolyabb kutatások tükrében lehetne arról is beszélni, hogy hol vannak még tartalékai az egyes pártoknak.
Eközben a nyilvánosság visszatérő toposza lett, hogy a szlovákiai politikában a Progresszív Szlovákia akár jelentősebb mértékben is át tudja rendezni a választói preferenciákat, és ezzel a pártok közötti erőviszonyokat.
Várjunk ezzel még, a határ mindkét oldalán túl sokszor hallottunk már ilyen és hasonló állításokat ahhoz, hogy ne a már meglévő pártok közül válasszunk.
A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója