Híd, MKP, bal vagy jobb?

Persze lehet azzal érvelni, hogy Nyugaton (Németországban vagy Ausztriában, de nem csak ott) megszokott a politikai táborokon átnyúló együttműködés a középjobb és a középbal között. Csakhogy ott hozzávetőleg egyenrangú felek vesznek részt az ilyen „nagykoalíciókban”, míg nálunk a Smer mellett csak alárendelt szerepet játszhatnak. De ami ennél is fontosabb, a német vagy osztrák szocdemek aligha vádolhatóak azzal, hogy egy túszul ejtett maffiaállamot hoztak létre, tökélyre fejlesztett rendszerszintű korrupcióval, ahol a kormányfő egy adócsaló házában lakik, a belügyminiszter meg vele üzletel…

A Smerrel együttműködni (a nyugati szocialistákkal ellentétben) ezért morálisan vállalhatatlan dolog: ennek nagyon sok oka van, nem csak a túszul ejtett állam. Morális szempontból tehát helytelen a magyar pártok viselkedése. Nézzük a politikai elveket és a program alapú politizálást. Mindkét magyar párt jobboldaliként definiálja magát és a jobbközép mozgalmakat tömörítő Európai Néppárt tagja, ezért jobboldali koalíciókban lenne a természetes helyük, ehelyett a megyei választásokon szinte kivétel nélkül a Smerrel működtek együtt, vagy nem működtek együtt senkivel (főleg egymással nem). Besztercebánya megyében a harc a demokraták és a fasiszták között zajlott, ezért ezt ne számoljuk a jobboldali együttműködésbe. Így egyedül a Pozsony megyei (inkább jelképes, mint a gyakorlatban releváns) MKP-s támogatás marad a jobboldali koalíciónak. Végül jön a gyakorlati haszon elve, és itt is az mutatkozik, hogy jobban jártak volna egy jobboldali koalíció oldalán.

A Híd ezt már az országos szinten elrontotta a kormánykoalícióba való belépéssel 2016-ban (sőt részben már előtte, mert képtelen volt elhatárolódni a Smertől), de hogy még mindig van mit elrontani, azt megmutatta a teljesen vállalhatatlan Belica támogatásával Nyitra megyében, meg Rigó Konrád képmutató kampányával Nagyszombat megyében. Az eredmények már látszódnak, a szlovák nemzetiségű választók elvonulását jól mutatja František Šebej leszereplése pozsonyligetfalui választókörzetében: négy évvel ezelőtt még fölényesen nyert, most be sem jutott a megyei közgyűlésbe. Ez a parlamenti választásoknál hatványozottan jelentkezhet, mert ott nem lehet több párt jelöltjét, illetve a függetleneket is egyszerre, egymás mellett karikázni. A Híd a szlovák támogatói többségének, illetve a magyarok egy részének távozása miatt retteghet attól a végtől, ami a Smer koalíciós partnereinek sorsa volt (HZDS, Slota SNS-e, Procházka Sieť-e).
A nagy lehetőséget azonban az MKP mulasztotta el: a jobboldali ellenzékkel való következetes összefogással megkülönböztethette volna magát a Hídtól, bebizonyíthatta volna szlovák partnereinek, hogy megbízható partner – egyengetve ezzel az utat egy lehetséges országos közös lista és a parlamentbe jutás felé –, és nem mellesleg plusz két általa is támogatott megyeelnöknek is örülhetne (Kassán és Nagyszombatban).

A jelenlegi felállás szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Híd és az MKP (jó szokás szerint) egyedül indul a (parlamenti) választásokon, és egyik sem ugorja meg az 5 százalékos küszöböt. Ezzel nemcsak a magyarság parlamenti képviselete szállhat el szinte teljes egészében, hanem a szlovákiai jobboldal kormányváltó esélyei is. Magyar pártok nélkül aligha jön össze a parlamenti többség, az viszont óriási kockázat lenne, hogy valamilyen közös listán bevigyék őket a parlamentbe (hogy aztán átugorjanak a Smer oldalára, mint a Híd 2016-ban). A magyar politikai elitek jó kis zsákutcába manőverezték pártjaikat és a szlovákiai jobboldalt is. A kiútkeresés nem lesz egyszerű, már ha létezik egyáltalán kiút.