Helyi megoldások

Ami egyértelmű: a beharangozott nagy romaügyi reform elmaradt, az intézkedések zöme még a tervezőasztalig sem jutott el, ami pedig eljutott, nem hajtották végre teljes mértékben (vagy egyáltalán nem). Pollák ebbéli kudarcának kétféle értelmezése van: vagy eleve nem is volt terv arra, hogy a romakérdést sikerüljön az eddigiektől eltérő módon kezelni, és az egész Pollák-jelenség csak Igor Matovič szokásos kampányfogásainak egyike volt. Vagy pedig az erőfeszítés őszinte volt, csak nem kapta meg a Smer (és azon belül a témát magára vállaló Kaliňák belügyminiszter) támogatását a háttérben. Személy szerint inkább a másodikra tippelnék, de ha ez így van, érdekes, hogy ezzel kapcsolatban az Egyszerű Emberek nem mondanak semmit. Hogy Pollák nem mond le – „Nem engedték azt tennem, amit akartam, ezért felállok!” –, helyette végigüli a választási időszakot, és a kormánybiztosi pozícióból kampányol a parlamenti választásokra. Nem nehéz meglátni a lehetséges motivációt. A nagy tervek tehát nem működtek – bár helyi szinten Polláknak sikerült tennie egyes közösségekért, például iskolaépítéssel. Közben a helyi kezdeményezések, a civil szervezetek és az európai pénzeket mozgató projektek viszonylag sikeres időszakot zártak. Most már minden hónapban olvashat az ember a fősodorbeli médiában is sikeres roma vagy romákkal dolgozó polgármesterekről, helyi eredményekről, új megoldásokról. Azt gondolom, ebben van a jobb jövő ígérete. Éppen ezért a következő időszakban a romaügyi kormánybiztos és a 2016. márciusa után felálló új kormány prioritása az kell, hogy legyen, hogy megtalálja azokat a sikeres helyi kezdeményezéseket, amelyeket érdemes továbbvinni, szétteríteni, továbbgondolni. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt – három évtizednyi elméleti munka után ma már egész pontosan látjuk, mire kell fókuszálni. Elsősorban az oktatásra, a fiatal generációk felhozására. A deszegregációra és a munkaerőpiac kinyitására. Az előítéletek elleni harcra és a közbiztonságra. A sor folytatható. Mindezen szférákban vannak ma jól működő kezdeményezések Szlovákiában. Természetesen a helyi megoldások nem általánosíthatóak teljes mértékben, nem működnek minden kontextusban. Már csak azért sem, mert Szlovákiában sokféle roma közösség él. De a tanulságok megismerendőek és alkalmazandóak. Ezzel szemben még négy évnyi, kommunikációs mázzal elfedett cselekvéshiányra biztosan nincs szükségünk.