Nagyon nehéz bármit is mondani a Trump és Putyin csúcstalálkozója után tartott sajtótájékoztatóra. Ez az esemény, mint egy érett gyümölcs, a legállatorvosibb lova a Fehér Ház eddigi két évének: most egy pontban sűrűsödött az elmúlt időszak összes orosz ügyi vitája Trump körül.
Az amerikai elnök meglepően rosszul forgatta a szavakat, míg orosz partnere nagyon alaposan átszellőztethette Trump fejét az előtte bonyolított privát találkozójukon, ami alaposan el is húzódott. Önmagában aggasztó a Washington–Moszkva viszonylatban, ha a két vezető tanúk nélkül találkozik; mégiscsak egy különleges ügyész vizsgálja másfél éve, volt-e összejátszás Trump kampánycsapata és az oroszok között. Az első tanácsadója is épp az orosz nagykövettel való találkozója elhallgatása miatt távozott a Fehér Házból, alig harminc nappal a beiktatását követően.
Ilyen környezetben, ahol az amerikai elnök minden lépését árgus szemmel figyelik, egyszerű lett volna elkerülni az eseményt követő vádaskodási hullámot. Három-négy mondattal elejét vehette volna a helsinki találkozó utáni meglepően általános felháborodásnak. Ha nem nyíltan mondja ki, hogy Putyin véleményét többre értékeli, mint a saját, 16 szervből álló nemzetbiztonsági apparátusáét; és néhány témát szépen megemlít, ez a médiavihar most nem zajlik. Nem véletlen, hogy Trump tőle szokatlan módon, 24 órán belül saját magát korrigálta: egy mondatába utólag illesztette bele a „nem” szócskát, utalva arra, hogy ez „véletlenül” kimaradt Putyin jelenlétében.
De honnan tudhatnánk, hogy nem ez a médiavihar volt-e éppen a cél? Hiszen adott botrányt új botránnyal elfedni, hangos zenére még hangosabbat tekerni; ez régi, de működő politikai kommunikációs megoldás. Washingtonban egy tucat orosz titkos ügynököt neveztek meg pár napja, akik részt vettek a 2016-os kibertámadásokban, majd egy kémnővel szemben is vádat emeltek. Lehet, hogy ezeknek a bogarászása helyett vállalta az elnök, hogy még tovább megy, és eltereli a figyelmet. Vagy egyszerűen csak figyelmet akar, és azt bármely megjegyzés árán megszerzi.
Trump a tanácsadói szerint képtelen két dolgot megkülönböztetni: az, hogy az oroszok – immár amerikai oldalról bizonyított módon – kibertámadást indítottak számos döntéshozó és a választási infrastruktúra ellen, nem jelenti ugyanazt, mint amivel kapcsolatban eredetileg Robert Mueller különleges ügyészt útnak indították, nevezetesen, hogy megvizsgálja, a Trump-kampánycsapat és az oroszok között volt-e összejátszás. A kibertámadások lemehettek anélkül, hogy ezt Trump támogatta volna, vagy hogy tudott volna ezekről. Viszont úgy tűnik, az elnök minden felhőcskét rosszallóan néz, ami akár csak távolról azt sejteti, hogy nem saját erőből nyerte meg a választást.
Az mindenesetre rossz jel, hogy a friss vádiratokból kiderül: amely estén Trump a kampányidőszak hajrájában bemondta egy tévében közvetített beszédében, hogy reméli, az „oroszok megszerzik Hillary Clinton eltűnt emailjeit”, aznap este indult a demokrata párt elleni egyik nagy kibertámadási hullám. Hogy ez nyílt üzenet, bátorítás, véletlen egybeesés vagy más volt, egyelőre legfeljebb Robert Mueller tudhatja.
Az orosz média egyértelműen elégedett volt Putyin Helsinkiben elért eredményeivel. Az egyik orosz tévécsatornán a bemondók a műsor alatt végig az amerikai igazságügyi minisztérium (DoJ) padlóra vetített címerén járkáltak. Hogy a szimbolika és a valóság közt mennyi a kapcsolat, ezt kell kiderítenünk. Mert a tények még mindig számítanak, és vannak tények, amelyek valóban makacs dolgok.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.