Hazugságok

Talán vannak néha értelmes ötleteik, talán valamiben jobbak lehetnének, mint a többi párt, viszont amit csinálnak, abból leginkább az derül ki, hogy nem teljesen normálisak. Összeveszni még saját magukkal is képesek, kormányba soha senki nem fogja hívni őket, és annyira függetlenek, hogy a frakciójukból egyre többen távoznak. Elképzelni se tudom, hogyan létezhet 8–10 százaléknyi választó, aki nekik adja a voksát. Az OĽaNO eddigi tevékenységébe jól illeszkedik pártelnökük legújabb akciója. Matovič azt állítja, Radoslav Procházka februárban feketén akart az újságjaiban hirdetni, ezért ne papoljon politikai kultúráról, hanem takarodjon a fenébe. És menjen hazugságvizsgálatra, ha azóta elfelejtette az esetet. Mindezt Matovič már tudta februárban is, de mivel befelé forduló alkat, nem merte elmondani. Igen, Matovičot épp arról ismerjük, hogy nem mer valamit elmondani. Ráadásul annyira megrendítette az eset, hogy bánatában majdnem otthagyta a politikát. Talán még integetett is volna a tévéből, mint annak idején Mečiar. Erről is lemaradtunk… Procházka meg azt mondta, a haverok titokban kifizették a számlákat, de ő azért elmegy a hazugságvizsgálatra. Mi pedig valószínűleg sose tudjuk meg az igazságot. És nemcsak azért, mert a hazugságvizsgálatnak sem vagyunk kötelesek hinni, hanem mert Matovičról és Procházkáról is el tudjuk képzelni, hogy ha nem is hazudik, de csúsztat, és a saját érdeke szerint magyarázza a történteket. Hogy miért? Mert a helyükben minden politikus ezt csinálná. De tovább is mehetünk: minden ember ezt csinálná. Az emberek időnként hazudnak, ez van. Matovič azzal próbálja meg lejáratni Procházkát, hogy rámutat: ez a politikus sem feddhetetlen. Nehezen tudom elképzelni, hogy Procházka, vagy bármely más politikus szimpatizánsait különösebben érdekelné, mennyi pénzből kampányolt. Szimpatikus nekik és kész. A pártprogramokat sem olvassa senki. Egyébként mit várunk egy politikustól? Hogy hasznos munkát végezzen, és értsen ahhoz, amit csinál. Ha egy pénzügyminiszter soha nem hazudott, csalt és lopott, viszont nem tud számolni, nem sokra megyünk vele. Inkább hazudjon néha, vagy tartson szeretőt, de értse a dolgát, mert ezért választották meg. Ha meg nem ezért, akkor a választók magukra vessenek. De ha már itt tartunk: miért választják az emberek Matovičot, miért szavaztak Procházkára? Tudnak róluk valamit azon kívül, amit néha az óriásplakátjaikról leolvasnak? A többség aligha. Ebből a szempontból mindegy, mennyien járnak szavazni, a többség úgysem ért az egészből semmit. De ez alighanem mindig így volt.