Hatan, (ismét) együtt

A hír kétszeresen is érdekes. Egyfelől mert az amerikai diplomata eredetileg Újvidéket kereste volna fel, mivel azonban időközben a tartományi székváros első embere a radikálisok sorából került ki, e szándékáról lemondott. Másrészt pedig Kucsera is csak a hét közepén foglalhatta el polgármesteri székét, nem kis bonyodalmak sorozata után. Ellenjelöltjük révén a demokraták ugyanis óvtak, s csak nagy nehezen nyugodtak bele a vereségbe. A napokon át tartó idegtépő huzavona miatt ideiglenesen megromlott a Borisz Tadics nevével fémjelzett Demokrata Párt (DP) és a Vajdasági Magyar Szövetség viszonya, a két párt (egyébként koalíciós partnerek) végül azért mégsem hagyta tovább dagadni az „ügyet”, a csatabárdot elásták, sőt a DP mintha kifejezetten segítő jobbot nyújtana a VMSZ-nek, hogy az mentse a menthetőt. Ehhez tudni kell, hogy a most először alkalmazott módosított választási rendszer sajátossága miatt számos önkormányzatban az új szerkezetű hatalom még nem állt fel, időközben viszont több városban is VMSZ-ellenes koalíciók bontakoztak ki. A régi számlákat törlesztendő, ebben éppen a magyar pártok járnak az élen, s rendre csatlakoztak hozzájuk a demokrata tanácsnokok is. Felső beintésre aztán „helyreállt a rend”. Hasonlóképpen a helyhatósági választásokon leszereplő magyar pártok is úgy vélhették, a tőlük elforduló polgároknak a korábbi acsarkodásokat palástolandó, illene felmutatni valami jótékony összefogási szándékot. A sors maga kínálta markánsan ennek lehetőségét, hiszen gyors ütemben készül Szerbia új alkotmánya, amely területi és kulturális autonómiát irányoz elő a koszovói szerbeknek. S ha ez megilleti a déli tartomány kétszázezres kisebbségét, nyilván járna a háromszázezres vajdasági magyarságnak is. Erre tettek tehát javaslatot Temerinben a VMSZ, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom, a Kereszténydemokrata Európa Mozgalom és a Magyar Polgári Szövetség vezetői. Megállapodtak, hogy közös magyar autonómia-koncepciót tesznek le az alkotmányszövegező bizottság asztalára, hasonlóképpen közösen lépnek fel a kettős állampolgárság ügyében. A vajdasági magyar politikusok egyszersmind váltig bizonygatták, e két témát illetően túlteszik magukat a helyi ellentéteken és a korábbi sértődéseken.

Tegyük azonnal hozzá, a pártjaikban már sokat csalódott vajdasági magyar választópolgárok körében egyelőre nem váltott ki különösebb hullámverést az együttműködés szándékát sejtető temerini megállapodás – a furcsábbnál furcsább helyi koalíciók megkötésére készülő pártok érdeke minél jobb színben feltüntetni magukat. A mostani helyhatósági és tartományi parlamenti választásokon mindenekelőtt a VMSZ veszített sokat korábbi pozíciójából, viszont tovább várat magára a történtek érdemi elemzése, s komolyabb személycserékre sem került még sor. E történelmi pillanatban azonban a vajdasági magyar érdekszervezetek egymásrautaltsága világos szükségszerűség, hiszen a radikalizálódó szerb társadalomban a végletekig kiéleződött az ellentét az Európához felzárkózni kívánó, és a milosevicsi szellemiséget idéző militáns és a bezárkózásra hajlamos erők között. Az ingatag belgrádi kormánynak egyre szűkül a mozgástere, Koszovó kérdésének megoldatlansága pedig szinte gúzsba köti még azokat a szerb politikusokat is, akik egyébként az EU és a NATO felé igyekeznének. Ilyen körülmények közepette a vajdasági magyar pártok eddigi öncélú szétszabdaltsága a továbbiakban nehezen tartható és magyarázható, a másfajta előjelű temerini találkozó jelentősége ily módon is értelmezhető.

A szerző vajdasági munkatársunk