Hatalmi harc miatt bukta el Budapest az atlétikai vb-t

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökének és a tanács tagjainak ellentéte okozta, hogy nem a két nagy esélyes, Budapest vagy Berlin nyerte el a 2005-ös szabadtéri világbajnokság rendezési jogát, hanem a nevető harmadik Helsinki.

Helsinkinek adta a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsa a 2005-ös szabadtéri világbajnokság rendezési jogát. A döntés óriási meglepetést keltett, mert a finn fővárost nem az esélyesek között tartották számon.

A favoritnak Berlin számított, s kedvező helyzetben volt Budapest is. Ez a három helyszín maradt a végére versenyben, amelyből sajátos - a háttérben zajló - játszma eredményeként nyerhetett Helsinki. A hivatalos indokolás szerint a finnek atlétikaszeretete és a telt ház ígérete szólt a kiválasztott házigazda mellett, ami a dollármilliós üzletet jelentő vb-rendezésnél meglehetősen szerény érvnek tűnt.

Héder Barna, a magyar szövetség elnöke szerint ez csak utólagos magyarázat, valójában a tanácson belüli hatalmi harc nyertese lett Helsinki.

"Az első gyanús momentum a prezentációnk után történt" - mondta az elnök. "Megtartottuk az előadást, amelyet utóbb többen olimpiai szintűnek minősítettek, s megtettük újabb ajánlatunkat. Az előírt ezer helyett az olimpiákon szokásos kétezer sportoló utaztatására és tizenkét napos ellátására vállaltunk kötelezettséget. Mi Moszkva és Róma után következtünk, aztán jött egy elvileg negyedórás kávészünet, amely háromnegyed órásra nyúlt."

A csúszás oka a meg nem erősített hírek szerint az volt, hogy Lamine Diack, az IAAF elnöke egyszerűen eltűnt. Pontosan nem tudni, holt járt a szenegáli sportdiplomata, de tény, hogy Berlin menet közben megváltoztatta az előre megkomponált prezentációját, s jelezte: ugyancsak kétezer atlétát látna vendégül.

Ezzel "egyenlített" a német főváros a sajátos licitálásban, s persze bizonyíthatatlan, hogy miként kalkulálhatott ki pontosan ugyanolyan ajánlatot, mint Budapest. A különös eseményeknek azonban még nem volt vége.

A pályázók meghallgatása után következett a szavazás. Csakhogy előtte szót kért Diack elnök, s azt mondta a tanácsnak, szerinte nem lenne jó, ha Budapest kapná a világbajnokságot, mert 2004-ben ott lesz a fedett pályás vb is, s nem szerencsés, ha egymás utáni években ugyanott találkoznának a világ legjobbjai. Ekkor két tag felugrott, s közölte, ezt talán nem ott és akkor kellett volna felvetni.

"Az eset azért érdekes, mert mielőtt nekivágtunk a pályázatnak, Gyulai Istvánon, az IAAF főtitkárán keresztül megkerestük Lamine Diackot, hogy nem kizáró ok-e a fedett pályás világbajnokság, s akkor azt a választ kaptuk, hogy nyugodtan induljunk, mert a legjobb nyer majd a versenyben" - mondta Héder Barna. "Az elnök nyilvánvalóan Berlint támogatta, s éppen ez az, amiért a németek sem nyerhettek. A tanácstagok nem mertek nyíltan szembeszegülni Diackkal, de azt sem akarták, hogy az ő akarata érvényesüljön, így a még versenyben maradt Helsinki, amely tulajdonképpen semmi extrát nem ígért, elnyerhette a rendezés jogát."

A számok igazolják ezt az érvelést, hiszen Budapest és Berlin biztosan jutott el az utolsó szavazási körig, ott viszont a két város összesen nem kapott annyi szavazatot, mint Helsinki. A finnekre tizenöten, Berlinre heten, Budapestre öten voksoltak. "Ez a döntés sokba kerülhet néhány tanácstagnak, hiszen a tagországok alighanem szóvá teszik majd, hogy miért nem valamelyik olyan pályázat nyert, amelyik gyakorlatilag ingyenessé tette volna a vb-szereplést" - mondta a MASZ elnöke. "Nekem nem a vereség fáj, hanem az, hogy négy hónapon keresztül hülyének néztek bennünket, hagyták, hogy politikusokat állítsunk az ügy mellé, jelentős pénzeket költsünk a pályázatra, miközben az elnök már eldöntötte, ki kapja a világbajnokságot, s ha nem teszünk ilyen kedvező ajánlatot, ki sem derült volna, hogy az egész csak színjáték."

A magyar pályázat teljes költségvetését még nem állították össze, de mint Héder Barnától megtudtuk, több tízmillió forintot áldoztak rá. És még a repülőjegyet is ki kell majd fizetni Helsinkibe.