Hát megszüntették az amnesztiákat

Mindez egyrészt örömteli, másrészt szégyenletesen sokáig tartott. Csaknem húsz évig nem volt meg a politikai akarat ahhoz, hogy Szlovákia megbirkózzon egy súlyos bűnténnyel, amely az állam nevében, s az állami szervek segítségével történt.  Beindult a vita, vajon dicséretet érdemel-e ezért a lépésért Robert Fico. Valóban dicséretes, hogy képes volt változtatni az álláspontján, jóllehet nem meggyőződésből, hanem azért tette, mert megérezte a nyilvánosság nyomását.  Fontos, milyen lépések következnek most. Nincsenek illúzióink afelől, hogy az elrablás felelőseit valóban megbüntetik – tudjuk, hogy működik a hazai igazságszolgáltatás. De az amnesztiák megszüntetése mégis fontos jelzés a társadalomnak arról, hogy a bűntényeket talán nem mindig tolerálják. És hogy a bűnt olykor bűnhődés követheti. Például a korrupció esetén is. A nyilvánosság ebben a témában is mozgósította magát, és a korrupcióellenes felvonulás megismétlődik. Hogyan reagál erre a kormányfő? Újra megváltoztatja a véleménytét? Legújabban egyre gyakrabban nyilatkozik a korrupcióról, sőt, még egy korrupciómegelőző egységet is létrehozott a kormányhivatalban… Ám ha a miniszterelnök következetesen akarna eljárni az ügyben, az szükségszerűen a saját környezetét is érintené. S végső esetben politikailag maga is ráfizetne. Ám lehetséges, hogy Robert Fico – csakúgy, mint egykor Gorbacsov a peresztrojkát – most egy olyan folyamatot indított el, amely nagyobb társadalmi változásokhoz vezet, s végső soron előidézi szülőatyja politikai karrierjének a végét. A szerző a Sme publicistája