„A koalíció megtanult össztűz alatt élni”

Melyek voltak a legnagyobb hatású politikai események az idén egy politikai elemző szemszögéből?

Rendkívül fontos eredmény született a megyei választásokon, ahol vereséget szenvedett a fasiszta párt. Támogatottságuk ugyan megmaradt, de politikai szempontból komoly pofonba futottak bele, hiszen az ĽSNS áttörést szeretett volna elérni a régiós politikában, de ez nem sikerült nekik. De sokat jelentett a megyei választás a Robert Fico vezette kormánypártok és a jobbközép ellenzék közti erőviszonyok szempontjából is. A Smer gyengült, s végül vereségként könyvelheti el az eredményt – ami véleményem szerint nem csak a régiós politikusai tevékenységének bizonyítványa volt, hanem a párt kormányzati tevékenységéé is.

Nagy hatású esemény a mečiari amnesztiák eltörlése is, mely már húsz éve húzódott. Az ügy politikai lezárása nagyon fontos lépés volt, de ezzel még nem ért véget, büntetőjogi szempontból is pontot kell tenni a végére. Így egyfajta mementót jelenthet a jövőre nézve, hogy azok az emberek, akik hasonló dolgot készülnek elkövetni, ne gondolhassák, hogy nem bűnhődnek majd meg érte.

A harmadik legfontosabb dolog az idei politikai évben nem egy esemény, hanem egy trend volt: Andrej Kiska államfő és Robert Fico kormányfő konfrontációja. Az év második felében nagyban befolyásolta ez az ellentét az országot, és 2018-ban is jelen lesz. Az ellentét pedig nagyon komoly, már-már hasonlít Vladimír Mečiar is Michal Kováč háborújához. Robert Fico részéről szerintem arra megy ki a játék, hogy elrettentse Andrej Kiskát a következő elnökválasztáson való részvételtől. S bár Fico úgy nyilatkozott, nem akar elindulni a választáson, úgy gondolom, azért talál majd indokot, hogy visszavonja az ígéretét.

Az idei év a kormánykoalíció számára meglehetősen turbulens volt. Kerülhet sor kenyértörésre 2018-ban?

Most úgy tűnik nekem, hogy kitarthatnak. A turbulenciák elsősorban az SNS-hez, Andrej Danko ügyetlen hozzáállásához köthetők. Danko egy tapasztalatlan politikus, érzelmi kitörésekkel, de megmutatkozott, hogy a párt nagyon szeretne megmaradni a kormányban. A Híd továbbra is azt hangoztatja, hogy a programját teljesíti a kormánytagságával, s lényegében ezzel elégedett, hiszen a Smernek semmi érdeke sem fűződik ahhoz, hogy ebben megakadályozza. Maga a Smer pedig természetesen ragaszkodik a hatalomhoz, így nem látom azokat a kockázatokat, melyek szétzilálhatják a koalíciót. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem jöhetnek ilyenek, de 2018 jelen állás szerint nem tartogat komolyabb turbulenciákat. Ráadásul ez a koalíció megtanult össztűz alatt élni, kapcsolatukat nem viseli meg túlságosan, hogy az ellenzék egyre-másra veszi elő a botrányokat, legyen szó akár a Bašternák-ügyről, vagy a csapatszállítók beszerzéséről a hadsereg számára.

Robert Ficóról és a Smerről már régóta azt beszélik, hogy úgy végezheti, mint Mečiar és a HZDS, mégsem indult el valamiféle hirtelen bukási folyamat.

A Smer preferenciái stagnálnak, a párt szerencséje, hogy nincs alternatívája saját politikai térfelén olyan párt képében, mely elszívná a választóit – úgy, ahogy a Smer tette azt a HZDS-szel. Az újonnan létrejövő pártok sem veszélyeztetik igazán a választóbázisát, így a Smernek jó esélye van a legerősebb párt pozíciójában maradni. Persze ez nem azt jelenti, hogy kormányon is maradhat, hiszen további gyengülése esetén egy jobbközép konglomerátum megverheti. Fico természetesen már nem olyan energikus, mint volt, azonban továbbra is a politikában akar maradni, és a Smer élettartama jóval hosszabbnak bizonyult, mint a HZDS-é.

Az ellenzék továbbra is töredezett, de a megyei választáson győzött. Megalapoztak a megyei együttműködésükkel valamit a jövőre nézve?

A választásokon megmutatták, hogy viszonylag tisztességes együttműködésre képesek, és szélesebb koalíciókat is tudnak alakítani, ráadásul egész jól aknázták ki az erősségüket jelentő választási potenciáljukat. Preferenciáik stabilak, az SaS erősödött is egy kicsit, a KDH-t pedig ismét a parlamenten belülre mérik. Az új, most alakuló pártok közül Miroslav Beblavý pártja egyértelműen jobbközép lesz, és bár a Progresszív Szlovákia balra húz, de egyértelműen polgári orientáltságú, és a jobbközép pártokkal való együttműködésre épít. Elképzelhető tehát, hogy a jobbközép blokk így akár többséget is szerezhet 2020-ban. Az idei év tehát segített nekik, stabilizálódtak, kihasználtak néhány magas labdát, melyet a koalíció dobott fel nekik. S bár a napokban azt lehetett hallani, hogy a jövő évi helyhatósági választásokon az SaS és az OĽaNO nem biztos, hogy együttműködne a KDH-val, ha végül így is lesz, ez sem jelent feltétlenül nagy tragédiát.

Hogy reagált a társadalom a politikai helyzet alakulására 2017-ben? Milyen erők mozgatják jelen pillanatban Szlovákiát, mitől félünk a leginkább?

Nemrégiben több felmérésen keresztül vizsgáltuk ezt a Közéleti Kérdések Intézetében. Az emberek főleg a társadalmi-gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulásától félnek. Továbbra is tartanak emellett a menekültektől – a félelmek éltetéséből a fősodorbeli pártok is komolyan kivették a részüket. Sokakat nyugtalanít a szélsőségesség erősödése is, de felférnek a listára a hagyományos témák, az egészségügy, az oktatásügy, és a szociális helyzet is – a valós problémák. A társadalmunk emellett egyre kevésbé toleráns, nő az idegengyűlölet, a magyarokat kivéve minden vizsgált kisebbséggel szemben nőtt az ellenszenv, beleértve a muszlimokat, zsidókat, homoszexuálisokat. Az emberekben irreális félelmeket táplálnak, ez pedig tovább nyitja a teret a szélsőségesek számára. Szlovákia a legstabilabb V4-es ország képében tetszeleg, és egyelőre valóban nem kell olyan tekintélyelvű praktikákkal szembenéznünk, mint a lengyeleknek vagy a magyaroknak, ám az éremnek van másik oldala is. Zavartalanul működik egy fasiszta párt a parlamentben, emellett pedig rengeteg korrupciószagú botrány csökkenti az állami intézményekbe vetett bizalmat. Ezek nagyon nyugtalanító trendek.