Bár a sajtó még egy ideig a walesi herceg házasságával lesz elfoglalva, a brit belpolitika szempontjából ez huszadrangú. Ami számít: három hét múlva parlamenti választások lesznek a szigetországban, ennek pedig világpolitikai jelentősége van. Harmadszor is Tony Blair vezeti csatába a Munkáspártot, ráadásul igen jó győzelmi esélyekkel. Ha bejön a papírforma, akkor a brit–amerikai viszonyban sem lesz változás, London továbbra is az USA legerősebb szövetségese marad, bár egyes elemzők szerint a német–francia tengely az európai nagypolitikában háttérbe szorította Londont. Blair harmadik győzelme nagy huszárvágás lenne, hiszen az iraki háborúval kapcsolatos botrányok a kormányfő tekintélyét is meg magát a Labourt is megtépázták, de – úgy tűnik – nem annyira, hogy ez a társadalom közérzetében maradandó nyomokat hagyott volna. Vagyis nem igaz, amit sokan jósoltak – miként Bush, Blair sem fog belebukni Irakba. Ám harmadik győzelme biztosan nem lesz olyan elsöprő, mint 1997-ben és 2001-ben. Blair egyébként is sok rekordot állított fel. Amikor először nyert – 44 évesen –, ő volt vagy kétszáz év óta a legfiatalabb brit kormányfő. A Labour még soha nem volt egyhuzamban olyan sokáig kormányon, mint az ő vezetésével. E téren az abszolút rekordot a konzervatív Margaret Thatcher tartja, aki háromszor nyert választást, és 11 évig volt a Downing Street 10. lakója. Hogy túltegyen rajta, Blairnek 2008-ig kellene posztján maradnia. De ami számokkal nem fejezhető ki: Blair volt az, aki gyökeresen megreformálta a Munkáspártot, sikerült letörnie a szakszervezetek hatalmát, a kékgallérosok helyett a fehérgallérosok, vagyis a centrum felé orientálnia a hagyományos baloldaliság fogságában vergődő Labourt. Brit elemzők fő gondja: ha harmadszor is győz, kitölti-e a négy évet, vagy átadja a kormányrudat párton belüli riválisának, Gordon Brown jelenlegi pénzügyminiszternek – amire a fáma szerint egyszer ígéretet tett. Pillanatnyilag ez nem tűnik valószínűnek, az viszont már igen, hogy komolyan gondolta nagy szenzációt keltő bejelentését, miszerint negyedszer már nem ő fogja választási csatába vezetni pártját.
A nagy ellenfél, a Konzervatív Párt már kilábalt az évtizedes válságból, de a toryk még nem győzelemesélyesek. Vezetőjük, a 64 éves Michael Howard több mint euroszkeptikus, ez is áll kampányának középpontjában. Újratárgyalná a brit EU-tagság feltéte-leit, elveti az euró bevezetését, ebből adódóan az uniós alkotmányt is. Szigorítaná a bevándorláspolitikát, de csak óvatosan. Ugyanis, ami számunkra külön érdekesség, és ő is hangoztatja: apai részről erdélyi magyar bevándorlók gyermekeként született Walesben. Vagyis ha győzne, először lenne magyar származású, vallását tartó zsidó kormányfője Nagy-Britanniának.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.