Harmadszor az urnáknál

Az országgyűlést most már nem átmeneti időre, az alkotmány elfogadásáig választják, ahogyan ez január 30-án történt, hanem egy teljes megbízatási időszakra. A nagy esélyesek újra a síiták, hisz ők alkotják Irak lakosságának 60%-át. Közülük is kiemelkedik az Egyesült Iraki Szövetség közös listája. Januárban a szavazatok 48%-át kapta. A tömörülés vezető ereje az Iraki Iszlám Forradalom Legfelsőbb Bizottsága, a legerősebb és legjobban szervezett iraki párt. Sokat javít választási esélyeiken, hogy a síiták első számú és köztiszteletben álló iraki vezetője Ali al-Szisztáni nagy ajatollah, ha burkoltan is, de az ő támogatásukra szólította fel választóit. Azt mondta, „vallási és nemzeti elveket” támogató pártokra kell szavazni. Az ajatollahnak nagy szerepe van a magas választási részvétel elérésében is, mivel általában fatvát szokott kiadni, amelyben előírja, hogy a szavazás minden igazhitű moszlim szent kötelessége. A szövetség közös listájának másik prominens tagja a jelenlegi iraki miniszterelnök, Ibrahim al-Dzsafari vezette Dawa párt. A helyi viszonyokat jól ismerők szerint az új kormányban aligha tarthatja meg kormányfői pozícióját. Ha nyer is a szövetség közös listája, a miniszterelnökséget valószínűleg át kell engednie a jóval erősebb iszlámista koalíciós partnerének. A poszt várományosaként leggyakrabban Adel Abd al-Mahdi egykori pénzügyminisztert emlegetik. Az Egyesült Iraki Szövetség közös listájának harmadik fontos, és egyben leghírhedtebb tagja, az önjelölt hitszónok, Muktada asz-Szadr vezette mozgalom. Ennek a félkatonai alakulata a Mahdi Hadserege nevű milícia, amely korábban nyílt katonai lázadást kezdett a síiták szent városában, Nedzsefben az amerikai csapatok ellen, sőt még a szunnita lázadókkal is hajlandónak mutatkozott szövetkezni a külföldi megszállók ellenében. Muktada apja volt korábban az iraki síiták első számú vallási vezetője, egészen addig, míg Szaddám Huszein le nem lövette a Szadr család szinte minden férfi tagját. Muktada csak azért úszta meg a mészárlást, mert még gyerek volt. A finoman szólva is sokszínű síita listát főleg az tartja össze, hogy az iszlámot kívánják a társadalmi berendezkedés alapjává tenni.

Sokan attól tartanak, hogy győzelmük esetén az iránihoz hasonló államot hoznának létre Irakban, ahol így erősen megnőne az iráni befolyás. A Badr-brigádok és Mahdi Hadseregének tagjai már beépültek az újjászerveződő iraki hadseregbe és rendőrségbe. Csaknem teljesen biztos, hogy Mahdi Hadseregét az iráni titkosszolgálat pénzeli, sőt több ezer harcosa Iránban kaphatott kiképzést. Az iraki biztonsági erőkbe beépülő félkatonai csoportokon keresztül mára több száz iráni ügynök szerezhetett pozíciót az iraki hadseregben és rendőrségnél. A síiták többsége azonban inkább az öreg és bölcs al-Szisztánira hallgat, mint a fiatal és semmilyen vallási iskolával nem rendelkező radikális asz-Szadrra. A szunnita lázadók és a szadristák valószínűleg már rég eltették volna láb alól az öreg ajatollahot, hogy aztán az amerikaiakra fogják a dolgot vagy egymást vádolják a merénylettel. Al-Szisztáni azonban annyira szerényen él, elzárkózva a világtól és küldöncökön keresztül kommunikál a külvilággal, hogy szinte lehetetlen hozzáférkőzni.

Az iszlámista síita erőkkel szemben kíván alternatívát nyújtani az egykori – az amerikaiak által kinevezett – átmeneti kormány miniszterelnöke, Ijád Allávi. Ő vezeti az Iraki Nemzeti Lista legerősebb pártját. Allávi világi politikus, egy nyugati típusú szekuláris államot szeretne. Másik jelszava: „Irakot minden irakinak!” Ez azt jelzi, hogy a szunnitákkal is együttműködik, számos fontos szunnita politikus található előkelő helyen a pártja listáján. Allávi nyilvánvalóan az ország vallási kettészakadását, egy szunnita-síita polgárháborút akar megakadályozni. Az iszlámisták nem tudják neki megbocsátani, hogy egykoron tagja volt az uralkodó Baath pártnak. Az asz-Szadr által ellenőrzött újságok „Szaddám bajusz nélkül” névvel illetik, plakátjaira gyakran ragasztanak Szaddám-képeket vagy rajzolnak neki hasonló bajuszt. Egyes síita médiumokban gyakran CIA-kémnek, a szunnita arab országok bérencének nevezik.

Az Irak lakosságának 20%-át alkotó szunnita arabok voksaiért is két fő tábor verseng: a vallásosabb Iraki Konszenzus Front és a világi Iraki Front a Nemzeti Párbeszédért. Mindkettő szeretné elérni az amerikai csapatok kivonását, de ellenez egy síita dominanciájú, iráni típusú államot is. A 18 iraki tartományból épp a négy szunnita többségűben messze a legrosszabb a biztonsági helyzet. A volt Szaddám-rendszer híveiből, egykori titkosszolgálati vezetőkből és külföldi terroristákból álló szunnita „lázadók” most is halállal fenyegettek meg mindenkit, aki el mer menni szavazni. Bár az amerikai csapatok és az új iraki hadsereg az elmúlt hónapokban tisztogató akciók sorozatát hajtotta végre a Bagdadtól nyugatra fekvő hírhedt „szunnita háromszögben”, a lázadást csak visszaszorítani sikerült, felszámolni nem. ĺgy továbbra is az életével játszik, aki ezeken a területeken elmegy voksolni. Az új választási rendszer szerint azonban a szunniták így is a parlamenti helyek ötödét szerzik meg, mivel tartományonként osztják el a mandátumokat, ezért nem számít az országos részvételi arány. A legbiztosabban a Kurdisztáni Szövetség győzelme jósolható meg az északi, kurdok által lakott területeken (a lakosság maradék egyötöde). A közös lista a jelenlegi iraki köztársasági elnök, Dzsalal Talabáni vezette Kurdisztáni Hazafias Unióból és a Maszúd Barzáni vezette Kurd Demokrata Pártból áll.

A legnagyobb versenyfutás a két síita tábor között zajlik. Bár a nyugati országok inkább Allávi világias pártját látnák szívesen, valószínűleg a síita szavazatok többségét az iszlámista erők szerzik meg. De nekik is be kell vonniuk valamilyen szinten a szunniták és a kurdok képviselőit a hatalomba. Ellenkező esetben aligha csillapítható le a szunnita lázongás, s az ország könnyen elindulhat a teljes szétesés útján.