Harmadik hullám

A napokban szinte mást sem hallunk, mint hogy elkerülhetetlenül jön, érkezik hozzánk a koronavírus-járvány harmadik hulláma, és ha nem készülünk fel rá időben, akkor legalább olyan pusztítást végez majd, mint a második hullám.

Hogy egészen őszinte legyek, én a hullámok számolásában már rég elvesztettem a fonalat, azt hittem, a harmadik január elején érkezett hozzánk, és ősszel minimum az ötödik-hatodik tart felénk, de ezen ne múljon, ha a szakemberek szerint még csak a harmadik jön, akkor biztosan így van.

Ezekkel a szakértői jelentésekkel ugyanis az a baj, hogy eddig mindig igaznak bizonyultak, és a kormány ennek ellenére nem veszi őket komolyan. A figyelmeztetés lényege ugyanis valami olyasmi, hogy nem szabad megismételni a tavalyi nyár hibáit, nem szabad külföldre utazni, ott pusztít ugyanis az indiai – politikailag korrekt nevén delta – variáns, és csak idő kérdése, mikor jelenik meg nálunk is. Így indult ugye a brit variáns karrierje is, mely a második hullámot és a legkeményebb lezárásokat hozta Szlovákiában. Néhány vezető politikus fel is szólította a népet: ha lehet, nyaraljunk itthon, és tartsuk be a járványügyi intézkedéseket.

Csakhogy pontosan tudom, mit tettünk tavaly nyáron. Ami azt illeti, ez nem titok, mindenki tudja. Tavaly is elhangzottak ugyanezek az intelmek, mindenki bólogatott, és aztán kb. mindenki azt csinált, amit akart. Akkor is erősen visszaszorulóban volt a járvány, lassan visszatértünk a normalitásba, nyitottak a strandok és kocsmák. A harmincfokos hőségben, a foci-Eb meccseit nézve pedig valahogy most sem akaródzik visszaemlékezni a lockdown miatt kihalt városokra, a túltelített kórházakra és a napi szinten rekordokat döntögető halálozási és fertőzésszámokra, melyek nem olyan rég még meghatározták a mindennapjainkat. Márpedig ha nem akarjuk, hogy az ősz megint ilyen legyen, azért most kell tenni.

Személy szerint nem várnék útmutatást a politikusoktól, inkább a személyes felelősségvállalásra apellálnék, de tudom, hogy ez sem egyszerű. Sokan már most tényként kezelik az újabb őszi lezárásokat, mintha ez ellen semmit nem tehetnénk. Pedig igen. Például beoltathatnák magukat, mondom ilyenkor. „Majd” – hangzik a válasz. Mikor? „Majd, ha kötelező lesz.” El sem hinnék, hány ilyen párbeszédben volt részem az elmúlt hetekben. Arról pedig ne is álmodjunk, hogy az emberek nem mennek külföldre nyaralni. Ez valahol érthető is, hiszen az elmúlt év szenvedései után mindenki alig várja, hogy visszatérhessen a normalitás illúziójához legalább pár napra. Ha ezt felelősségteljesen tennénk, nem is lenne gond.

Csakhogy itt mindenki azt hiszi, hogy ő majd megússza. Neki nem kell karantén, hiszen úgysem fertőződhet meg. A képmutató, hitelüket vesztett politikusok és a mindent megúszó celebek országában miért pont én tartsak be minden szabályt? – kérdezik maguktól sokan. Ha pedig így állunk az egészhez, ilyen lesz az eredmény is.

Ősszel pedig majd lehet másra mutogatni, de csak azt kapjuk, amit magunknak főztünk.