Harabin félreállítva

Kováčik 2004 óta egyfajta ügyészségi mentelmi jogot biztosított több párt képviselőinek is, ami ugye szöges ellentétben áll a speciális ügyészség küldetésével. Amikor nyilvánosságra került egy-egy vitatható ügyészi beavatkozása, Kováčik mindig visszafogottan reagált a bírálatokra – csak azért, hogy ne mondhassák, meg se szólalt. A háttérben szép csendben tette a dolgát, inkább csitította, semmint felkorbácsolta a kedélyeket, igyekezett mérsékelni a nyilvánosság felháborodását. Így aztán a civil szervezetek nem is fogtak tüntetésbe harmadszori megválasztása előtt. Múlt csütörtök óta tudjuk, nagyon is kifizetődő volt számára ez a visszafogottság. A parlamentben olyan simán ment az újraválasztása, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Összesen két órát szántak rá drága idejükből a képviselők. Bár az ellenzéki pártok részéről Daniel Lipšic, Ľubomír Galko és Ján Mičovský felsorolta a leglényegesebb okokat, hogy miért nem ildomos megválasztani őt, a szavazás eredménye teljesen egyértelmű volt. A 118 jelen levő képviselőből 92 támogatta, nyilvánvalóan a Smeren kívül ellenzékiek is. Így kifejezve hálájukat azért a védelemért, amiben a speciális ügyészség részesítette őket és feltehetően még részesíteni fogja. Szemben Kováčikkal, aki csendben és szinte észrevétlenül diszkvalifikálta magát, Harabin ugyanezt hangos botrányoktól kísérve tette, szinte kínosan ügyelve arra, hogy pompás kulisszát teremtsen saját magának. Peter Zajac publicista azt írta róla, Ivan Gašparovičcsal együtt a homo mečiarensis biológiai típus utolsó mohikánjai. Ahogy Vladimír Mečiar, úgy Harabin is gyakorlatilag utálatba forduló elviselhetetlen légkört teremtett maga körül. Mindez akkora méreteket öltött, hogy még Robert Fico ingerküszöbét is elérte, pedig hosszú éveken át támogatta és szemet hunyt minden botránya felett. Bár a Smer elnökének annyi befolyása nem volt az Igazságszolgáltatási Tanácsra, hogy megválasztassa saját, új jelöltjét, de Harabin újraválasztásának megakadályozását el tudta érni. Nem mintha már nem szeretné őt, de nem akart tovább ártani a kormányának azzal, hogy Harabin miatt magára vonja a civil szervezetek, a bírók jelentős részének és nem utolsó sorban a választók többségének a haragját. Sorsszerű, hogy a mečiarizmus két utolsó mohikánja egyszerre fejezi be, hiába készült Gašparovič, hogy biológiai fajtársának megbízatását még öt évvel megtoldassa. Kijelentésével, hogy Harabin szakmai felkészültségével messze felülmúlja az összes bírálóját, nem tudta befolyásolni a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztását, bár nagyon szerette volna. Így csak egy új aranyköpéssel gazdagította hol megdöbbentő, hol kacagtatóan bugyuta nyilatkozatainak gazdag tárházát. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora