Hányszor válasszunk polgármestert?

Már a mozgalom berkein kívül, de a pártban eltöltött két évtized KDH-s nevelésének jegyeit magán viselve ugyan régebben, de nem olyan régen ahhoz, hogy elfelejtsük, Daniel Lipšic egyenesen azt javasolta, hogy még az ügyészeket is válasszuk, ebből gondolhatnánk, hogy a KDH-s szívben jobban buzog a választási vágy, mint másban.

A parlament szeptemberi ülésén tárgyalja az ellenzéki párt javaslatát, hogy a települések első embereit is két fordulóban válasszák meg az állampolgárok. Ha az első fordulóban a jelöltek valamelyike nem szerezne ötven százalék feletti eredményt, akkor kerülne sor második fordulóra, ahol már elegendő lenne az egyszerű többség. Ám ha szavazategyenlőség alakulna ki, akkor új választásokat tartanának.

A párt azzal érvel, hogy a jelenlegi, egyszerű többségen alapuló önkormányzati választási rendszerben a polgármesterek mandátuma gyenge is lehet. Elméletileg, ha egy település élére tíz személy pályázik, kilencen kilenc százalék körüli eredményt érnek el, egy pedig 10% felettit, akkor bizony ő lesz a polgármester, holott előnye csak leheletnyi. Ilyen szempontból valóban demokratikusabbnak tűnne, ha a két legjobb megmérettetne még egyszer, mint a megyefőnök- vagy a köztársaságielnök-választáson.

E sorok írója nem akarja a településvezetők jelentőségét csökkenteni, egy jó polgármester áldás lehet a település számára, ugyanakkor cselekvési lehetősége az előbb említett két köztisztviselőhöz képest helyi szintre korlátozódik, így a helyiek felelőssége is, hogy ki tölti be a tisztséget. A polgármesterjelöltek pozíciója is más. Míg Andrej Kiskát vagy egy tetszőleges megyefőnökjelöltet az ország/megye kisebb része látta élőben, addig egy pár száz lelkes faluban, de akár egy nagyobb településen „a Józsit” mindenki ismeri. Együtt ültek vele az iskolapadban, együtt járnak szombaton a meccsre, esetleg a CSEMADOK-ba, önkéntestűzoltó-egyesületbe, templomba, vadászbálba stb., így jobban el tudják dönteni, alkalmas avagy sem a tisztségre. Az lehet az egyik oka annak, amiért nincs szükség a KDH ezen javaslatára.

A pártot és helyi/megyei politizálását, a városi és megyei „szlovák koalíciókban” játszott vezető szerepét ismerve attól sem tudunk elvonatkoztatni, hogy a kétfordulós polgármester-választás második fordulója könnyen „törzsi alapúvá” válhatna a programok harca helyett, ahogy azt a megyei választásokon már nemegyszer láthattuk, ami a jelenlegi demográfiai viszonyok mellett a még megmaradt városaink többségében a magyar jelölt esélyeit csökkentené. Nem tudni, hogy a KDH koncepciója mennyire rokon a választási rendszer egységesítésére egyelőre verbálisan törekvő Smerével, s számíthat-e az egyedül kormányzó párt támogatására, de valószínűbb, hogy nem, mint igen. Ez esetben talán jobb is így.