Hamis remény

Teljesen párhuzamos valóságokban élünk. A magyarul beszélő közvélemény egy része aligha értesül arról, hogy sorozatban érik az orosz, kínai és iráni provokációk a szomszédainkat, európai szövetségeseinket, a régiónkat. Így lehet az, hogy a magyar miniszterelnök büntetlenül mondhat olyan dolgokat interjúkban, hogy az EU ideológiája veszélyesebb, mint Putyin, vagy olyasmit, hogy Magyarországnak újra kell gondolni a szerepét a NATO-ban. 

Eközben folyamatos a támadás a hibrid háborúban, amely Ukrajnától Guamig kiterjed, és minket is magában foglal Szlovákiában és Magyarországon egyaránt. A lengyel hírügynökséget meghekkelve hamis híreket tettek ki, az osztrák titkosszolgálat orosz infliltrációjáról végre részleteket is megtudhattunk; a vasúti szolgáltatókat, a csehekkel együtt, hekkelték az oroszok, hogy kevésbé érjék el az ukrán határt a nyugati adományok. A német szövetségi kormány egy kínai ipari felvásárlást akadályoz meg épp az országban, míg a ChatGPT-t üzemeltető OpenAI kínai és orosz felhasználókat tiltott le, mert dezinformációs kampányokhoz használták a szolgáltatást. Az Eiffel-toronynál feltehetőleg orosz szervezésben koporsókat helyeztek el provokációnak, míg a svéd titkosszolgálat iráni szálat ásott elő az Izrael-ellenes tüntetések kapcsán. Sorolhatnám. 

Hibrid háborúban élünk, de Budapesten mégis abban reménykednek, hogy ha az új tengelyhatalmak kedvében járnak, majd máshogy bánnak velünk. Ez fals remény. Az oroszok hogy bánnak Lukasenkával? A kínaiak hogy bánnak el az oroszokkal, minden látszat ellenére, hogyan eszik meg a közép-ázsiai egykori szovjet köztársaságokat, és húzzák le az utolsó rubelt is az orosz kereskedőkről? Nincs itt bizalom, sose volt barátság. A kiszolgáltatottság egy autoriter államokból álló új tengelyhatalmi együttműködés irányába hosszú távon felmérhetetlen kockázat, és szembemegy a nemzetbiztonság alapjaival. 

A szövetségesi rendszerben mozogni transzparensebb, a szolidaritás és megelőlegezett bizalom legalább néha megtérül, ráadásul a történelmi régiós partnereinkről van már szó, Lengyelországról és Romániáról többek közt, nem pedig absztrakt elvekről vagy Washingtonról önmagában. 

Hogy Putyin kevésbé lenne veszélyes egy aktív háborúval a szomszédos országban, kivégzett ellenzékiek sorával és évtizede tartó befolyásolási művelettel, amely a demokratikus társadalmak összes sebezhetőségét igyekszik azok bomlasztására kihasználni? Még felvetésnek is vad.